Valahogy nem tudom megszokni az énekes hangját....berobban egy-egy iszonyat RATM-os groove(Sound of the Gun), amihez akaratlanul is a Zack de la Rocha agresszív szövegelését társítja az emberfia......erre bejön a Chris Cornell és egy az egyben lepusztítja a hangulatot. Csípem a hangját, de a Szóndgárdenben ütősebben hat ez a "világfájdalom-hangképzés"! Viszont azokban a számokban, ahol nem olyan egyértelmű a RATM fíling ez nem ütközik ki. Összeségében jó kis album vóna......ha az a RATM nem lett vóna!
"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"
