Aztán fogási napló leadva három kiló "Egyéb"-bel.
Aztán igazából csak tavasszal jutok talán annyira haza, hogy egyátalán nekiálljak előszedni a cuccot letakarítani, beolajozni az orsót, szerelékeket gyártani kilóra stb.
De hogy valami érdemit is mondjak:
3m 60-as GoldStar Laguna-val szoktam csúszóólmos fenekessel horgászni, ha éppen; illetve jóval többször egy 5 méteres Delta spiccbottal finomszerelékezni. De van még valahol egy ősrégi, múzeumba illő nádbotom, illetve egy szintén "legvidámabb barakk-beli" FIWA üvegbotom, ami úgy egykilencvenes. Ez utóbbit is ki szoktam vinni kishalazni, mert nem kell azzal szarakodni, hogy az ötméteresből kicsúsztassam a tagokat, és olyan helyekhez is hozzáférek vele, ahol még az amúgy osztrák fattyak által
szarrászennyezett Rábában is szép keszegeket, kárászokat, bodorkákat ad.
Régebben cserebogárral nagyon szép dévérek is kihúzhatóak voltak, de még süllő is akadt.
Amit sajnálok, hogy a Vadása-tó régi horgásztaván évek óta tilos a horgászat. Akkora harcsát láttam benne, hogy olyant még a teszkóba' se.
És nem lódítok, mert nem a fogásaimról beszélek. 
Egyébként is, nem semmi, ahogy néha burványlik ott a víz. Viszont ha az ember elmegy ott a gátig, és végigtekint az Őrség egyik ilyen, szinte "érintetlen" világán, rögtön belenyugszik a szíve.
