A Mi iskolánk benne volt a sűrűjében: nyilas pártház is volt meg aztán a 22. MT SS Lovashadosztály főhadiszállása is.
Hatalmas kertje volt dugik lőszerrel és kézigránáttal. Minket napköziseket legalább félévente elvittek egy sekeze-selába bácsihoz, aki elmondta, hogy ő is ebbe az iskolába járt és talált valami bombát és nem szólt a tanítónéninek, úgyhogy ti gyerekek szóljatok... Persze nem szóltunk sose. Mázlim volt, hogy csak nagyon döglött cuccokat találtunk.
Na aztán egyszercsak tornacsarnok épült a kertbe és az alap ásásakor az egyik markoló kiemelt egy ilyen bombát. Akkora volt, hogy a nem fért bele a markoló kanalába. A markoló-kezelő, meg leállította a gépet, kiugrott és elszaladt. Az összes napközis (2-300 kisgyerek) hatalmas ovációval megrohantuk a bombát. Nézegettük, fogdostuk, okoskodtunk, amíg a tanárok bottal(!!!) el nem "hessegettek" a helyszínről (az még nem ez a waldorf-világ volt)
Kihívták a tűzszerészeket. Minket meg hazaküldtek, hogy ne legyünk útban. Nanáhogy nem mentünk haza, hanem a kívülről a keritésnél álltunk (ami max 5 méterre volt a bombától). Addigra már ott volt egy rendőr, aki okosan elkezdte rugdosni, hogy ezzel becsülje fel a súlyát...
Jó kis délután volt!
