Gyakorlatokon vagy a gyakorlatvezető kioszt feladatokat, és lehet gondolkozni rajtuk (akár közösen is), aztán egy idő után megbeszéljük őket; vagy ő kiáll a táblához, és oldja meg azokat egymás után a táblánál. Általában két szintén ("számolós") feladatokból álló zh van a félév közben, meg a tárgyak többségéből rendszeresen beadandó házi feladatok. És félévközi jeggyel zárul a zh-k meg a házik eredménye alapján.
Előadáson ezzel szemben a tanár másfél órán keresztül keni fel az elméletet a táblára: definíció, tétel, bizonyítás, definíció, tétel, bizonyítás... Félév közben nincs semmi, félév végén pedig szinte kivétel nélkül szóbeli vizsga az előadó tanárnál, ahova tehát az elméletet (definíció, tétel, bizonyítás...) kell megtanulni, ott már konkrét feladatokat nagyon ritkán adnak.
Na most, a helyzet az, hogy az első öt ún. alapozó félévben vannak a kötelező tárgyak, amik közül a legtöbbhöz külön előadás és gyakorlat is tartozik. Tehát egy átlagos tárgyból (például algebra 1-2.) van heti két óra előadás és két óra gyakorlat, ahol előbbi 3 kreditet, utóbbi pedig 2-t ér. Vagy egy nagyobb anyagú tárgyból (például analízis 1-2-3.) van heti négy óra előadás és két óra gyakorlat, ahol előbbi 5 kreditet, utóbbi pedig 2-t ér. Megjegyzem, a kreditek ilyen arányú szétosztását elég nagy hülyeségnek tartom, ugyanis a 2 kredites gyakorlatokkal küzd az ember egész félévben, pláne ha minden hétre van leadandó házi feladat. A szóbeli vizsgákra meg felkészül néhány nap alatt, aztán annyi; tipikusan azon múlik minden, hacsak nem nagyon stréber, hogy jó tételt húz, vagy sem.
Hatodiktól kilencedik félévig viszont már szakirányos képzés van, és itt hirtelen eltűnnek a gyakorlatok. Mindenből csak az előadás marad az elmélettel, és nagyon kevés tanár írat zh-t, vagy ad feladatokat is az elméleti tétel mellé a vizsgán. Szóval amíg az első öt félévben azért a kreditek jó harmadát össze lehet szedni félév közben, szakiránynál minden a vizsgaidőszakra és a szóbelikre marad. Ez sem biztos, hogy ideális elrendezés...
Persze meg lehet magyarázni, mindent meg lehet magyarázni. Nyilván a létszámon múlik minden. Az elején még voltunk 25-en, az utánunk jövő évfolyamok még többen. Voltunk elegen ahhoz, hogy lehessen az egész évfolyammal zh-kat íratni, illetve voltunk elég kevesen ahhoz, hogy ha mondjuk van három-négy vizsgaalkalom, akkor a tanár azt a kezdetben 5-8, később egyre kevesebb embert szóban könnyebben lefeleltethesse, mintsem minden egyes alkalomra elméleti kérdéssort összeállítani, felügyelni, javítani stb. Most pedig, amikor egy-egy szakirányos tárgyat már csak 5-10 ember vesz fel összesen, akkor szép is lenne, ha még külön gyakorlatok meg zh-k is lennének belőlük. Ezért nyilván marad egyedül a szóbeli vizsga, családias hangulatban a tanár szobájában.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
Legalább látom, hogy én milyen szerencsés vagyok, amiért az ilyenekből kimaradok.
