Nem tudom, talán éppen ezért, mert tudtam, mi lesz a vége, azt viszont nem, hogy hogyan, egy kicsit csalódást keltett a csapatok játéka, még a mieinké is. Persze nem az eredmény, az szenzációs. A spanyolok messze nem játszottak címvédőhöz és sokszoros korosztályos bajnokhoz illően, a hajráig helyzeteik se voltak, mindössze a végén az a három óriási, amiket követően Gulácsi bravúrral mentett. A magyaroktól meg az eredmény tudatában vártam volna ezúttal igazán sziporkázó, jó játékot, de azon túl, hogy hajtottak végig, és romboltak, sokkal többet ők sem nyújtottak, az összesen két igazi helyzetünket és közte a gólt is De Gea orbitális hibáinak köszönhetjük. (Mellesleg az a játékos, aki még ott igyekezett beleérni a gólvonalon a labdába, remélem, nem gondolta komolyan, mert majdnem les lett így belőle...) Összességében a második félidő már jobb volt, mint az első, de igazán ott is csak a gól után pörgött fel a meccs, amikor a spanyolok elkezdtek komolyabban nyomni.
De nagyon boldog vagyok, és tényleg minden elismerésem a fiúknak, amiért már kivívták a legjobb négybe kerülést is! Csak azért fanyalgok most egy kicsit, mert nem szoktam úgy meccset nézni, hogy tudom a végeredményt, és ezért talán "szebb" meccsre számítottam.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
És ráadásul focit nézni a legjobb ilyenkor, úgyhogy minden fasza. Attól eltekintve, hogy Indexen elolvastam már órákkal ezelőtt az egész meccset... 
