"Szerintem ugyanannyi fogalmam van, mint bárki másnak. Van kutyám, rengeteg kutyával találkozom; szeretem a kutyákat és legtöbbször ők is szeretnek engem... ellenben olvastam az önző gén-elméletről is. "
Akkor valszeg keveset foglalkozol vele. Nekem is van PC, otthon, a melóhelyen, mindenhol belebotlok, használom, stb., de ennyi nem érdekel mélyebben a dolog. ...a kutyák viszont igen. Esetedben asszem az sem igaz, amit tigrinch mondott (elméleti megközelítés), mert sokat lehet róluk tanulni könyvekből is. Sőt ha az ember kutyákkal foglalkozik (ami nem egyenlő a szó szerinti kutyatartással sajnos) akkor kell is, mert sokmindent segít megérteni velük kapcsolatban. Sokan azért tartanak kutyát, hogy "legyen". Valami mozogjon, zajoljon körülötte, valamit a hóna alá tudjon kapni, tuggya fésülgetni, legyen kihez szólni, vagy alibi egy kis sétára, etc. , de az biztos, hogy ők soha nem fogják megtapasztalni kutyájuk igazi természetét, és a bennük rejlő potenciált(értelmi, érzelmi, fizikai) (...mint aki csak diablozik a zsírúj csúcsPC-jén
).
Persze nincs ezzel baj, csak ne írjunk olyat, hogy: "ez a szeretet nem más, mint egy számító(!) cselekvés. Merthogy amit te szeretetnek nevezel, azt a kutya arra használja fel, hogy elhitesse veled, hogy ő szeret téged, ezáltal te is megszereted őt, és máris adsz neki enni, meg adsz neki alvóhelyet", mert ez finoman szólva baromság. Ettől sokkal kifinomultabb lények a kutyák.
"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"
