Háziállatok: kutya, macska, hörcsög, tengeri malac, teknős...

Abszolút téves az az elgondolás, hogy egy állatnak ne lennének érzelmei, ne érezne szeretetet vagy bánatot. Erről az életben órákig tudnék vitatkozni, de itt írásban nem szándékozom ezt tenni, csak egyszerűen nem tudtam szó nélkül hagyni a teóriádat .

Csak egy példa: az anyai szeret. Millió és millió "nagyon fejlett" - hiszen a csúcs fajhoz tartoznak ők is - szülő anya hagyja el a gyermekét. Míg ilyet az állatvilágban nagyon ritkán tapasztalni, inkább olyat, hogy örökbe fogadnak még akár más állatfajhoz tartozó elárvult kölyköket is anya állatok. Azt hiszem, hogy erre nem kell példákat felhoznom.

Még egy egyszerű és nagyon köztudott dolog: az elefántok például soha nem felejtik el az őket ért bántásokat, és bármikor az életben - ha újból találkoznak az illetővel - bosszút állnak érte. Ez is több, mint ösztönös cselekvés. Azzal is egyetértek, amiről Dile írt, szerintem - sőt nagyon sok természetfilmben láttam már -, hogy az állatok ugyanúgy képesek átérezni a gyász fájdalmát, a majmokról nem is beszélve.

Szerintem Germi nézz egy kicsit több olyan természetfilmet, amelyet az állatok között forgattak! És természetesen no offenz, bár tudom, hogy te nem vagy sértődékeny .

Márpedig mi vagyunk jelenleg a csúcs faj, és szerintem csak mi vagyunk képesek olyan szeretetet táplálni, amit klasszikusan szeretetnek nevezünk.

Ez nem beképzeltség, avagy saját fajom iránti végtelen elfogultság: ez biológia. Miért? Mert az embernek van az állatvilágban a legbonyolultabb agya, de mérföldekkel magasabban áll, mint egy kutya- vagy egy macskaagy. Mit gondolsz, miért tart 9 hónapig a terhesség? Más állatok sokkal hamarabb megszülnek. Csakhogy nekik nem fejlődik olyan sokáig az idegrendszerük. Az embernek 9 hónapig tart, mire létrejön az az agy, ami most benned van, annyi ideig fejlődik, annyi ideig történik a milliárd idegsejt összekapcsolódása. Szerintem természetes, hogy az ember sokkal feljebb áll, mint az állatok, persze most az idegrendszeri fejlettségről beszélek. Ezért is gondolom, hogy szeretetre csak mi vagyunk képesek.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

akkorsincsigazad ez olyan mintha te azért szeretnéd a szüleidet, mert kaját meg lakhelyet adnak. az álaltok ugyan úgy képesek szeretetre, mint az emberek. azért mert mi vagyunk jelenleg a csúcs faj, nemkell azt hinni, hogy mindenre csak mi vagyunk képesek, az állatok meg csak ösztönöktől vezérelt sejthalmazok.
régen úgy volt, hogy az állatok nem gondolkoznak, mostmár gondolkoznak de nem szeretnek. fog ez még fejlődni

I wish I could have known about the view from halfway down

Egyébként az etetéses témát csak túlzásból emeltem ki LordMathaus "a macska ahhoz húz aki eteti" mondatára válaszul, nem értettem szó szerint Ne ezen akadjatok fenn.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

te nem olvastad a Lessie-t?
amúgy a témához csak annyit tudok hozzászólni, hogy én sosem etettem a kutyáinkat (4 van, abból 3 kóborkutya volt) mégis mindegyik engem szeret a legjobban, mert én foglalkozom velük a legtöbbet.

I wish I could have known about the view from halfway down

Nos, ebben talán van valami Mármint az utolsó részben.

Tovább részletezni én nem nagyon tudnám a dolgot, végszónak csak annyit, hogy a szeretet jelenlétéről az állatvilágban továbbra sem hiszek, de a falkás dologban igazad van

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Értem, de nem értem. Mivel a "munka- és sportkutyázás" a hobbim ezért tisztában vagyok mind az evolúciójukkal, mind az etológiájukkal....anélkül nem lehet csinálni. Egyáltalán nem (csak) érzelmi szempontból kezelem/nézem a dolgot (persze mivel társállatról beszélünk nem lehet anélkül!!!) és úgy érzem elég átfogó és reális képem van a kutyákról.
Nyugodtan belemehetünk az etológiába/evolúcióba is, mert egyrészt érdekel, másrészt konyítok hozzá, harmadrészt itt már nem off
Csak az előző hsz-be másold idézeted miatt kezdtem el ezt az egészet és nem akarlak semmiről sem meggyőzni, de hidd el, hogy a kutya gazda viszony nem valamiféle önzésből táplálkozik. Persze a táplálék is része ennek, de a lényeg az ősi falka-életben, annak szabályaiban és az ahhoz kapcsolódó szociális érzékben, az ösztönökben, az egymástól való függésben keresendő....vagyis nagyon összetett dolog.

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Nézd, 6 éve van kutyám, kölyökkora óta itt van, én választottam ki, én adtam neki nevet, én vittem haza az Örs vezér terétől az Újpest-Központig végig a metrón, én nyugtattam, mert nyüszített, én mentem ki hozzá, amikor éjszaka vonyított, már évek óta velem alszik minden este, én viszem sétálni. Igen is, sokat foglalkozom vele Szerves része az életemnek, és szeretem nagyon.

Tigrinch rátapintott, mert míg te most érzelmi szempontból kezeled a dolgot, én elméleti szempontból - ám az elmélet jelen esetben az evolúcióelmélet és az etológia, mely egyik szívügyem és szeretett témám Csak ezen szempontból mondtam azt, amit mondtam (és továbbra is tartom, hogy igaz). Ezzel viszont egy átlagembernek nem kell foglalkoznia, nem kell az etológia részével törődni, csak akkor, hogyha konkrétan érdekel minket, hogy mi miért történik az állatvilágban. Engem érdekel, de nem a nap 24 órájában a hét minden napján. A "hétköznapokban" én is ugyanolyan állatbarát vagyok, mint ti, de ha a téma felmerül teszem azt egy fórumon, akkor szeretek előhozakodni ezzel az oldallal is. De a kutyákkal szembeni viselkedésemet egyáltalán nem befolyásolják ezek a tudományos álláspontok.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Germinátor:
"Szerintem ugyanannyi fogalmam van, mint bárki másnak. Van kutyám, rengeteg kutyával találkozom; szeretem a kutyákat és legtöbbször ők is szeretnek engem... ellenben olvastam az önző gén-elméletről is. "

Akkor valszeg keveset foglalkozol vele. Nekem is van PC, otthon, a melóhelyen, mindenhol belebotlok, használom, stb., de ennyi nem érdekel mélyebben a dolog. ...a kutyák viszont igen. Esetedben asszem az sem igaz, amit tigrinch mondott (elméleti megközelítés), mert sokat lehet róluk tanulni könyvekből is. Sőt ha az ember kutyákkal foglalkozik (ami nem egyenlő a szó szerinti kutyatartással sajnos) akkor kell is, mert sokmindent segít megérteni velük kapcsolatban. Sokan azért tartanak kutyát, hogy "legyen". Valami mozogjon, zajoljon körülötte, valamit a hóna alá tudjon kapni, tuggya fésülgetni, legyen kihez szólni, vagy alibi egy kis sétára, etc. , de az biztos, hogy ők soha nem fogják megtapasztalni kutyájuk igazi természetét, és a bennük rejlő potenciált(értelmi, érzelmi, fizikai) (...mint aki csak diablozik a zsírúj csúcsPC-jén ).
Persze nincs ezzel baj, csak ne írjunk olyat, hogy: "ez a szeretet nem más, mint egy számító(!) cselekvés. Merthogy amit te szeretetnek nevezel, azt a kutya arra használja fel, hogy elhitesse veled, hogy ő szeret téged, ezáltal te is megszereted őt, és máris adsz neki enni, meg adsz neki alvóhelyet", mert ez finoman szólva baromság. Ettől sokkal kifinomultabb lények a kutyák.

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"