Új családtagunk ez a kis szurok fekete keverék fiúcska, akinek egy honfoglalás korabeli nevet adtunk: Bogát. Kedden örökbefogadtam, a menhelyről hoztam ki, szörnyű körülmények közül. Most négy hónapos, másfél hónapos korában egy "embergörény" egyszerűen behajította a menhely kapuján belülre. (Mondjuk jobban tette, mintha agyonvágta volna, ám ettől függetlenül biztos beb**sznék neki kettőt...)
Szóval elhoztam ezt a kis félénk, de annál szeretetreméltóbb kis ebet, s bár a 11 éves sziámi cicám egyenlőre nehezen tűri, egészen jól kijönnek. Bogátnak még baromi furcsa az új világ, a rendes kaja, az időközökhöz igazított kakkantás, de napról napra magabiztosabb lesz. A gazdi meg egyre fáradtabb, a hajnali kétszer felkelés után...

De ezek a kis állatok minden erőfeszítést megérdemelnek, sőt annál többet is...