SORSOLÁS: Dec. 16., kedd
KEZDÉS, ELSŐ KÖR: Dec. 17., szerda
Nem tudom, mi a francot akartok még, ott van egy rakás Toldi.
Bár az igazat megvallva, inkább szomorú ez. Ha teljesen hiteles akartam volna lenni legalább az egységekkel, akkor illene még az F2-es panzy-t is lecserélnem szépen L/24-es rövidcsövűre, mivel magyar felségjelzéssel rohangál.
Illetve egy idézetet engedjetek meg. Az ember azt hiszi, "mindent tud, vagy elképzelhet" arról, ami egy háborúban megtörténhet, de ezt így, "magyar részről" olvasni, igencsak ön-felülbírálásra késztetett...
Zöld Ferenc szakaszvezető visszaemlékezése, 1942. november 22-e.
"...visszafelé jövet a terepjáróm Kurszk közelében meghibásodott, november 22.-én. Bementem az állomásparancsnokságra segítségért. Éjszakára egy kolhoz raktárában kaptunk szállást. Hirtelen zajra ébredtem fel. Elemlámpát gyújtva átmentünk a mellettünk lévő helyiségbe, ahol megdöbbentő és szörnyű látvány fogadott. 14 magyar katona, és 8 zsidó munkaszolgálatos feldarabolt holtteste feküdt ott, fejek, lábak levágva, belek a szemétbe dobva. Az egyik katona dögcéduláját megnéztem, de a vértől csak ennyit tudtam elolvasni: Dr. B. József szakaszvezető. Bementünk az állomásra jelenteni az esetet az állomásparancsnoknak, aki, ha jól emlékszem, Pintér Antal hadnagy volt. Másnap elvitték a halottakat, de hogy hol lettek eltemetve, nem tudom. Ha a látványra gondolok, még most is sírva fakadok.
Megjegyzem, nem tudom, mit kerestünk mi ott. Csak a jó Isten tudja, mennyien nyugszanak jeltelen sírokban a szovjet földön"
(Dr. Vajda Ferenc - A Don partjáig és vissza, Puedlo, kiadja a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 2008.; 115. old)
