Nem volt mit tenni, próbálkoztam óvatosan kirohangálva előről lekötni, imádkozva, hogy a lombok közül ne nagyon tudjon precízen lőni (Ez jórészt valami csoda folytán be is jött), közben ezzel az önfeláldozó hőssel (hja, mert parancsot adtam rá...
) az oldalába kerültem, aztán így valahogy sikerült kioperálni onnan. Nem olyan használhatatlan a hosszúcsövű 75-ös a IV-esen, csak bár ne lenne ennyire papírból... nem mondom, hogy bírjon ki egy 122-est, de azért az valahol kínos, amikor Stuartok kilövik a Panzer IV-eseimet.
Bár mondom, a dologban a leges-legszebb az volt, hogy 200 méterrel hátrébb, tökéletes takarásban ott szerencsétlenkedett egy immobile Párducom kötésig a sárban...