LM! Ha még kicsi az eb, akkor szegényt egy csomó minden frusztrálja, de idővel mindent megszoknak, megtanulnak. Amikor négy hónaposan elhoztam a kiskutyámat a menhelyről, kb. két hétig alig bírtam a lift közelébe vinni: iszonyatosan rettegett a kinyíló ajtótól és a lift keltette zajoktól. Az utcán "megőrült" az autóktól, farkát bevonva, nyüszítve bújt hozzám. Én soha nem erőltettem a dolgot, ha láttam, hogy fél, leguggoltam, igyekeztem megnyugtatni, simogatni, a nevén szólítani. Egy hónappal később gond nélkül beszálltunk a liftbe, ma meg le sem szarjuk a járgányokat (igaz időközben megtanítottam neki az "ül", "marad" parancsot, amelyet makulátlanul be is tart, még úgy is, a már manapság póráz nélkül van!)
Szóval a kis csöppséged is megtanulja a lépcsőzést, egy idő után már nem fog sírni, de közben legyél hozzá a legnagyobb szeretettel és nyugtatással. Okosak ők, rájönnek mindenre, a lényeg a gazdi pozitív ráhatása!
Vode! Hát akkor tudod miről beszélek!
De aranyosak nem? (Még ha néha behánynak, szarnak is, de ez azért ritka!) Nekem tavalyelőtt "ment" el idő előtt (5 évesen) a mostani anyamacskánk kiskölyke Géza (na az egy tüneményes kis állat volt), hát amikor eltemettem a telkemen, a feleségemmel ott zokogtunk a kis sírja felett... Szóval eszesek, rafináltak, ragaszkodóak és a gazdit nagyon imádják, mint ahogy én is őket!
