A [Dome] ezred mindennapjai

Szvsz akkor Ph, Én, Te, és majd ha mások csatlakoznak, bedobjuk őket valahova... De most akkor maradjunk a Te történetednél egyenlőre, és akkor PH a soros...

"Es rasseln die Ketten, es dröhnt der Motor, Panzer rollen in Afrika vor!"||| http://battlelog.battlefield.com/bf3/soldier/Szalami111/stats/226302379/ ||| =PPS=Szalami111

*LM ezredes, kit mindössze egy bevetés választ el új rangjától (a tényleges ezredességtől), könnyes szemmel veregeti meg ifjú barátja vállát, majd lopva kitörli könnyeit a szeméből, tudván, egy ilyen katonához nem illenek a gyengédség jelei.

Eközben újabb nap virradt a [Dome] kaszárnyájára, Ríli őrmester krumplit pucolt, Snake őrmester szokásos latrina-takarító körútját járta, a többiek pedig megelégedéssel figyelték, hogyan végzi eme két derék ember mindannyiuk munkáját, mikoron is elkezdtek mindenki fenemód unatkozni, az agyakban kósza gondolatok keringtek a közeli Karkand városáról...*

Szalami, Ph, valami sorrendet tartsunk mert ez így nem lesz jó

A kibaszás társas játék, sose feledd.

*PH őrmester úgy érezte, hogy immáron több, mint egy éves katonai pályafutása során, annyi bevetés, gyilkolás, pusztítás után végre alkotott valami maradandót.
Büszkeséggel tekintett végig az általa teremtett virtuális ezreden, amelynek vezetői nálánál sokkal magasabb rangúak, de mégis barátainak mondhatja egyiküket, LM ezredest, aki ugyan még nem ezredes, de mivel kitüntetése már nyílt titok az ezreden belül, és már azt is tudni vélték a jól informált bakák, hogy valószínűleg Manu és Banán altábornagyok fogják kitüntetni az ezredest.
Persze ott volt még a század szánalmas bohóca, Ríli őrmester. Mindig is kiállhatatlan, fontoskodó alak volt, már-már eposzi jelzővé vált a bakák közt is (persze szigorúan csak az őrmester háta mögött, de ez csak erősítette az összetartás érzését, ezért a többi tiszt és tiszthelyettes elnézte azt nekik) a Szánalmas Bohóc gúnynév.
És persze ott volt még Szalámi százados is, egy igen kemény katona, az ezred nagy történésze, aki a II. világháború minden csatájáról órákat tudott mesélni, épp ezért gyűlölte az olyan filmeket, amelyek szerinte (és ha ő így gondolta, akkor valóban ez lehetett az igazság) nem voltak száz százalékig hitelesek.
Nem szabad elfeledkeznünk Bizkit alhadnagyról sem, erről a szótlan, de megbízható, harcedzett tisztről sem. Hogy miért volt ilyen hallgatag, senki se tudta, nagyon régóta szolgált már a seregben, az a hír járta, hogy egy jóbarátját egyszer széttépte egy tüzérségi gránát.
Persze ennek az ezrednek is megvoltak a maga legendái, például Handrás tábornok, akinek véleményét mindig kikérték, ha új harckocsikat kellett beszerezni, pedig már réges-régen leszerelt, bár visszatéréséről folyamatos volt a pletyka magasabb körökben. Ilyen legenda volt még Ko Pé ezredes is, aki egy ütközetben tűnt el. Kiváló katona, és nagyszerű vezető volt, bátorsága elismeréseként számtalan kitüntetést kapott, de még őt is elragadta a sors az ezredtől. Sokan tudni vélik, hogy egyszerűen elege lett az egészből, fogta magát, és lelépett, hogy aztán névtelenül éljen egy messzi földön élete asszonyával.
Az ezred mindenese Zsivágó alezredes, akit csak utólag sodort az élet a [Dome] ezredbe, de aztán annyit tett értük, hogy élő legendává vált. Valószínűleg nélküle ma nem tartana ott az ezred, ahol.
Ehhez persze kellettek olyan vezetők, mint Manu és Banán altábornagy. Félelmet nem ismervén rengetegszer vezették már dicsőségre az ezredet, haláluk után valószínűleg a következő generációs harckocsik viselik majd nevüket...

PH őrmester büszke volt rá, hogy itt szolgálhat, és a jövőbe tekintett, hogy vajon mi fog történni a [Dome] ezreddel.*

If I look back I am lost