Háborús filmek és a valóság

Én nem tudtam igazán sajnálni Vizilovat. Soha nem tudtam azonosulni vele, soha nem volt szimpatikus. Nagyon szépen kaszabolta a japcsikat, de a végére már inkább hitte, hogy ő bizony sérthetetlen. Hát bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem az. Volt olyan hülye, hogy megházasodjon, és utána hosszabbítson a szerződésén, így vissza is küldték Iwo Jimára, ahol aztán egy szerencsétlen srapnel elkapta. Ilyen a háború, ő tudta, tudta, ha meghal, az bizony fájdalmas lesz a szeretteinek, mégis visszament. Ez nem heroizmus, ez baromság. Vessen magára...

"Es rasseln die Ketten, es dröhnt der Motor, Panzer rollen in Afrika vor!"||| http://battlelog.battlefield.com/bf3/soldier/Szalami111/stats/226302379/ ||| =PPS=Szalami111

Óóóó, neeeemmmm... sgt. Basilone meghalt? Nem hiszem el. Megnősül és Iwo Jima-nál kap egy sima lövést.

Tudom, tudom, hogy "romantikus" volt ez a rész, de a film vége felé eszembe jutott... a feleségem. 15 éve együtt vagyunk, 13 éve házasodtunk össze és iszonyat sírás-rívás volt, amikor "csak" három hónapra mentem ki Boszniába 1999-ben. (Bár én visszajöttem).

A fentiek alapján tudom mérlegelni/átérezni e rész jelentőségét, mert majd a szívem szakadt ki, amikor a végén az ifjú feleséget mutatják a tengerparton! A szerelme/férje soha többé nem jön vissza! Ez a rész érzékeltette, hogy akkor mennyire múlandó volt minden akkor, míg ma mi itt élünk a fasza kis biztonságunkban, mindenkinek meg van a csaja, felesége, állása, sulija, de akkor ez mit sem számított... Csak a szerelem és a kapocs, közben harcolni kellett.

Lehet, túl érzékeny vagyok, de "fájt" ez a rész Basilone és felesége miatt, amellett, hogy ez az Iwo Jima rész jóval "cizelláltabb" látvány szempontjából, mint az Eastwood-féle "Letters from Iwo Jima"! Bár ez a film is a szívem csücske....