Háborús filmek és a valóság

Battle for Haditha

Ez egy régebbi, B-kategóriás, irakos, háborús film. Igazából említésre méltó se volna.
Bár bénább dramaturgia, rendezés és színészi játék ellenére érződik rajta, hogy a készítők igyekeztek. Láttam már hasonló filmeket és ott a részleteken (rádiók, fegyverek, felszerelés) sírtam. Itt is van a háttérben egy két bénaság. És a párbeszédek is elég erőltetettek, habár ez lehet, hogy inkább a tehetségtelen színészek miatt érződik. De mondom, legalább igyekeztek és ez azért nagy szó.
Azonban van valami benne, ami NAGYON jó. Nehéz ezt megfogalmazni. Nem elég azt mondani, hogy ebben a filmben megmutatják a másik oldalt is. A Black Hawk Down pofátlan egyoldalusága után (ezer fekát kinyírnak, aztán ha eltalálnak egy amcsit, akkor fél óráig rinya) több film is próbálkozott a másik oldal bemutatásával, de azok meg ilyen libsi nyálverések lettek. Olyan bénán csinálták meg, hogy az ember már szinte a jenkiknek drukkolt.
Ebben a filmben azonban, valamilyen érdekes okból kifolyólag, nekem tetszett az arány. Ügyesen lavíroztak a készítők, remekül kiegyensúlyozták a dolgot. Az ember ebben a filmben mindenkivel együtt tud érezni és mindenkit el tud ítélni.
Pedig újra mondom, siralmas a színészi játék. De mégis van benne valami, ami nekem nagyon tetszett. Figyelmeztettelek titeket az elején, hogy nem fogom tudni megfogalmazni jól és ez így is lett. Lehet, hogyha megnézitek, akkor majd sokat vártok tőle és csalódni fogtok. Én ezektől a gyengusz B-moviektól nem várok sokat és éppen ezért tetszett meg az, ahogy az irakiakat és a tengerészgyalogosokat bemutatják, a szerepüket ebben a borzalmas történetben...