Már lassan újra étik bennem az újranézés, a napokban is megfordult a fejemben.
És ha már...legutóbb úgyis a RotK-ból idéztem, most...
I.
Gandalf: You cannot pass!
Frodo: Gandalf!
Gandalf: I am a servant of the Secret Fire, wielder of the flame of Anor. Go back to the shadow. The dark fire will not avail you, flame of Udun! You shall not pass!
II.
Theoden: Simbelmyne. Ever has it grown on the tombs of my forebears. Now it shall cover the grave of my son. Alas, that these evil days should be mine. The young perish and the old linger. That I should live to see that last days of my house.
Gandalf: Théodred's death was not of your making.
Theoden: No parent should have to bury their child.
Gandalf: He was strong in life. His spirit will find the way to the halls of your fathers.
III.
Aragorn: You have some skill with a blade.
Eowyn: The women of this country learned long ago, those without swords can still die upon them. I fear neither death nor pain.
Aragorn: What do you fear, my lady?
Eowyn: A cage. To stay behind bars until use and old age accept them and all chance of valor has gone beyond recall or desire.
Aragorn: You are a daughter of kings, a shield maiden of Rohan. I do not think that will be your fate.
IV.
Elrond: If Aragorn survives this war, you will still be parted. If Sauron is defeated and Aragorn made king and all that you hope for comes true you will still have to taste the bitterness of mortality. Whether by the sword or the slow decay of time, Aragorn will die. And there will be no comfort for you, no comfort to ease the pain of his passing. He will come to death an image of the splendor of the kings of Men in glory undimmed before the breaking of the world. But you, my daughter, you will linger on in darkness and in doubt as nightfall in winter that comes without a star. Here you will dwell bound to your grief under the fading trees until all the world is changed and the long years of your life are utterly spent.
[Ezen sorok azoknak igazi gyöngyszem, akik olvasták a függeléket is, Germi te angolul is, ha jól tudom.
]
V.
Gamling: Every villager able to wield a sword has been sent to the armory... my lord?
Theoden: Who am I, Gamling?
Gamling: You are our king, sire.
Theoden: And do you trust your king?
Gamling: Your men, my Lord, will follow you to whatever end.
Theoden: To whatever end... Where is the horse and the rider? Where is the horn that was blowing? They have passed like rain on the mountains. Like wind in the meadow. The days have gone down in the West. Behind the hills into Shadow.
VI.
Theoden: So much death. What can men do against such reckless hate?
Aragorn: Ride out with me. Ride out and meet them.
Theoden: For death and glory.
Aragorn: For Rohan. For your people.
Gimli: The sun is rising.
Gandalf: "Look to my coming at first light on the fifth day. At dawn. Look to the east."
Theoden: Yes. Yes! The Horn of Helm Hammerhand will sound in the deep, one last time!
VII.
Frodo: I can't do this, Sam.
Sam: I know. It's all wrong. By rights we shouldn't even be here. But we are. It's like in the great stories, Mr. Frodo. The ones that really mattered. Full of darkness and danger, they were. And sometimes you didn't want to know the end. Because how could the end be happy? How could the world go back to the way it was when so much bad had happened? But in the end, it's only a passing thing, this shadow. Even darkness must pass. A new day will come. And when the sun shines it will shine out the clearer. Those were the stories that stayed with you. That meant something, even if you were too small to understand why. But I think, Mr. Frodo, I do understand. I know now. Folk in those stories had lots of chances of turning back, only they didn't. They kept going. Because they were holding on to something.
Frodo: What are we holding onto, Sam?
Sam: That there's some good in this world, Mr. Frodo... and it's worth fighting for.
És MattMatthew, ha már Gandalf ereje...
Abban a végső csatában részt vett Mithrandir és Elrond fiai és Rohan királya, a gondori urak és Isildur Örököse az északi dúnadánokkal. S ott a végén halál és vereség várt rájuk, mert Sauron igen erős volt. Ám akkor igazságot nyert, amit Mithrandir mondott, és a gyönge kéz segített, amikor a Bölcsek haboztak. Mert ahogyan az ének mondja, a periannathok, az apró népek, domboldalak és rétek lakói hozták el a szabadulást.
Mert Frodo, a félszerzet, mondják, Mithrandir parancsára egyedül vette a vállára a terhet, sokféle veszélyt és sötét céget megjárva szolgájával eljutott a Végzet hegyéhez Sauron akarata ellenére, s a Hatalom Nagy Gyűrűjét abba a tűzbe vetette, ahol kovácsolták, s az végre megszűnt létezni minden gonosz erejével együtt.
Akkor elbukott Sauron, s végképp legyőzve a gonoszság árnyékaként eltűnt, Barad-dűr tornyai leomlottak, és zuhanásuk zajától messzire rengett a Föld. Eljött újra a béke, s új tavasz nyílt a Földön; Isildur Örökösét Gondor és Arnor királyává koronázták, s a dúnadánok ereje megnőtt, dicsősége megújult. Minas Anor udvarában ismét kivirágzott a Fehér Fa, mert Mithrandir föllelte egy palántáját a Mindolluin-hegység havában, amely magasan és fehéren tört az égre Gondor városa mellett, s amíg a Fa növekedett, a királyok sohasem feledték a Hajdankort.
Mindezeket főként Mithrandir ébersége és tanácsai révén érték el, s a végső napokban immár ő is tekintélyt parancsoló úrnak mutatkozott, s fehérbe öltözve vonult a csatába; de amíg el nem jött távozásának ideje, nem tudták, hogy régóta őrizője a Tűz Vörös Gyűrűjének. Azt a Gyűrűt hajdan Círdanra, Szürkerév urára bízták, de ő átadta Mithrandirnak, mert tudta, honnan jött, és hová fog megtérni.
- Vedd ezt a Gyűrűt - mondta -, mert súlyos munkák és gondok várnak rád, de ez segíteni fog, s megoltalmaz a kimerüléstől. Mert ez a Tűz Gyűrűje, s vele talán fölizzíthatod a régi vitézség tüzét ebben a hűvösödő világban. Ám az én szívem a Tengeré, itt maradok szürke partjainál, s őrzöm a kikötőt az utolsó hajó indulásáig. Akkor elvárlak.
És ezek a szavak, amikor olvastam őket, szó szerint szíven ütöttek, mert annyira igazak a mi valódi világunkra is.
Arról nem is beszélve, hogy szerintem ez az egyik legmenőbb odamondós szöveg, amit a filmek történetében gonosz valaha főhősnek mondott
