) eljátszhatják a már unalomig ismert, de agyon magasztalt új szerzeményüket. az énekesnek valójában alig van szerepe az egész folyamatban. betolják a stúdióba, aztán szinte ő maga sem ismer rá, hogy mit művelnek később a mastering és a többi folyamat alatt a hangjával. ezektől, ebben a formában semmi újat ne várj, mert csalódni fogsz és beleőszülsz, ha ki akarod várni.
elképzelni sem tudom, hogy valaki ezeket képes úgy hallgatni, hogy közben ( ahogy egy zenétől az ember elvárja ... elvárja? ) katartikus élményeket él át. az ilyenek háttérzajnak jók miközben kocsival eljutsz A-ból B-be, teszemazt 10 perc alatt, de, hogy valaki ezt hallgassa naphosszat, az számomra egyszerűen szürreális.
aztán még a végére: magyarországnak nem tehetségekre van szüksége, csak simán sztárokra, hogy el lehessen adni a Story meg ilyen mocsok magazinokat, hogy lehessen kiket mutogatni, hogy ilyennek kell lenni ahhoz, hogy legyél valaki. amúgymeg rohadtul nem. de hát sajnálom azokat, akiket ezzel be lehet etetni.
és mielőtt megkérdezi valaki, honnan vagyok ilyen tájékozott, gyorsan lelövöm a poént: az ismerőseim nagy része most drámázik ezen, hogy jajj de kár meg jajjdejó lett volna ha... innen a nagy rálátásom

