Eurovíziós dalfesztivál

Nálad minden 50. nálam meg minden 150., jó esetbe...de hagyjuk már ezt a hülyeséget, ez egyáltalán nem így működik.

Énekesnek nem szörnyű, de nem is kiemelkedő. Az ismeretségi körömre alapozva, mondjuk minden 50. embernek van ilyen, vagy jobb hangja. tehát Mo-n van 200.000 ilyen hangú ember.
Az előadásának színvonala pedig a többiek leírása szerint gyenge volt.
Tehát kiküldünk egy átlagos énekest átlagon aluli színpadi produkcióval, és a politikára fogjuk, hogy kikaptunk.

Hagyjukmár. Ha meg ilyennel nyerünk, akkor az kb annyit ér, mint valami MTV díj.

I wish I could have known about the view from halfway down

Nem gondolnám, hogy Kati annyira szörnyű előadó és énekes lenne, mint ahogy itt páran lefestik. Nagyon is tehetséges és jól illett hozzá ez a szám, ami egyébként pedig nagyon jól illett ehhez az alkalomhoz.
Nyilván lehet azon vitatkozni, hogy kit lehetett volna helyette küldeni, de nem hinném, hogy érdemes. Bárkit is küldtünk volna ki, ugyanígy el lehetett volna mondani, hogy nem ő a legjobb.
Magával a produkcióval az volt a gond, hogy nem voltak benne showelemek. Márpedig ide az (is) kellett volna. Nem véletlen, hogy amíg csak a zenéket ismerték, addig esélyesnek tartottak minket. De manapság egy ilyen fesztivált nem lehet megnyerni 2-3 háttértáncossal, akik szinte semmit nem csinálnak a színpadon.
A megjelenés terén kb. mienk volt a leggyengébb. A színpad abszolút nem volt kihasználva és Kati is csak "szédelgett" jobbra-balra.
És ez ráadásul azért is furcsa, mert nem egy kocsmazenekart küldtünk ki, hanem egy olyan előadót, aki igazán egy tehetségkutató tv-showban robbantott. Ott is szempont volt a látványosság.
Sokkal jobban fel kellett volna készülni erre az egészre, nem csak egy jó zenét kellett volna összerakni.
És hát persze azt se felejtsük el, hogy nem feltétlenül a produkciók dominálnak ilyenkor. Sok más faktor játszik ezekben a szavazásokban.
Amúgy azt még hozzátenném, hogy az elődöntőkben nekem is úgy tűnt, hogy a mi számunk az egyik legjobb, de az már nem volt ismeretlen.
Viszont a döntőben, amikor már nem először hallottam a többit, akkor már egyáltalán nem éreztem úgy, hogy különbek lettünk volna a többieknél.