Addig azért az Oblivion-ben, "hála" a generikusabb, totál átlagos fantasy környezetnek és az egyediség hiányának, már kibukott, hogy a sztori szál, mint olyan, a kereskedelmi tévék napi sorozatainak színvonalát sem éri el (a párbeszédek "fantáziadússágát" is ideértve), a küldetések többsége totál izgalommentes, céhek tagjainak lenni ugyan jó dolog, de a legtöbb ide vágó küldetés még a főszálénál is unalmasabb és gagyibb. Ráadásul olyan buta feature-ökkel is találkozhattunk, mint a velünk mindig nagyon precízen és pontosan szintet lépő ellenfelek/szörnyek, így borítékolható volt, hogy bármerre is kalandozzunk, nem fogunk igazán izzasztó, "most aztán kössük fel a nyúlcipőt, s majd visszatérünk ezért a frankó varázscuccért, ha kicsit izmosabbak leszünk" helyzetbe botlani, ellenben egy idő után (amikor már elég magas szintűek voltunk) a mezei rablók is daedra páncélban és fegyverekkel rohangáltak, s a legalja közgoblinnak is többszöröse lett az életereje, mint a játék eleji démonoknak (ha ilyenekbe akadt az ember).
Ugyanakkor tény, hogy az Oblivion elképesztő mennyiségű tartalmat kínált az embernek, és ha valakit nem zavart, hogy ekkora mennyiséghez egyszerűen képtelenség azonos arányú változatosságot is kreálni, akkor az tényleg több száz órát is eltölthetett itt. És hát a szabadság: ebben a tekintetben igazán le a kalappal a Bethesda előtt! Tényleg bármit megtehet az ember, nincsenek korlátok.
Szvsz igazából két véglet van ma a CRPG-k piacán: az egyik a Bethesda-féle megközelítés, amely mindent alárendel a szabadságnak, a másik pedig az újabb kori Bioware-féle, ahol rendszerint szintén végletes alárendelés tanúi lehetünk, csak itt a történet-központúság, a sztorimesélés áll a központban, és ahhoz igazodik a körítés.
Mindkettőnek megvannak az előnyei-hátrányai; változó, hogy kinek mi a fontosabb, melyik stílust kedveli jobban/áll közelebb a szívéhez. Szerintem érdemes mindkét "stílust" megismerni
Endure. In enduring, grow strong.
