The Elder Scrolls V: Skyrim

Kezdem érteni a dolgot. Nyilván más a dolog, de a Call of Duty és a BF sorozat jut most eszembe erről. Ott a trailerekben, videoreview-kban jól mutató akciófilmes jellegű single player jelenetek ára a csőjáték láthatatlan falakkal. A skyrim esetében megvan az esélye, hogy a határtalan szabadság ára a lapos, hamar unalmassá váló repetitív küldetések lesznek. Sajnos a mai gyártói tendenciákat ismerve kicsi az esély, hogy akkora energiát fektetnek bele, hogy ne így legyen, bár pl. az Assassin Creed sorozatnál sikerült a második részben kiköszörülni a csorbát. Hátha itt is így lesz. A level scaling meg tényleg nagyon olcsó és idegesítő megoldás. A Dragon Age: Origins-ben ezt jól oldották meg szerintem, ott is skálázódtak a monsta-k, de az új képességek lényegesen növelték az esélyeket szintlépés után.

Azért az "érem másik oldala" jegyében tegyük hozzá, hogy bár pl. a Morrowindben egy nagyon-nagyon egyedi kultúrát sikerült félelmetesen hangulatosan prezentálni, és az ember itt tényleg úgy érezte, hogy egy különleges, és a legendák szintjén is kiemelkedő részletességgel megalkotott világba csöppent bele, sőt részese annak, és ez az érzés végig tartotta magát a játékban, így a Morrowind "gyengébb pontjai" (pl. párbeszédek színvonala, dungeon-ök idő utáni egyhangúsága, küldetések nem túl fantáziadús mivolta) egészen egyszerűen fel sem tűntek, mert tényleg totál beszippantotta az embert...
Addig azért az Oblivion-ben, "hála" a generikusabb, totál átlagos fantasy környezetnek és az egyediség hiányának, már kibukott, hogy a sztori szál, mint olyan, a kereskedelmi tévék napi sorozatainak színvonalát sem éri el (a párbeszédek "fantáziadússágát" is ideértve), a küldetések többsége totál izgalommentes, céhek tagjainak lenni ugyan jó dolog, de a legtöbb ide vágó küldetés még a főszálénál is unalmasabb és gagyibb. Ráadásul olyan buta feature-ökkel is találkozhattunk, mint a velünk mindig nagyon precízen és pontosan szintet lépő ellenfelek/szörnyek, így borítékolható volt, hogy bármerre is kalandozzunk, nem fogunk igazán izzasztó, "most aztán kössük fel a nyúlcipőt, s majd visszatérünk ezért a frankó varázscuccért, ha kicsit izmosabbak leszünk" helyzetbe botlani, ellenben egy idő után (amikor már elég magas szintűek voltunk) a mezei rablók is daedra páncélban és fegyverekkel rohangáltak, s a legalja közgoblinnak is többszöröse lett az életereje, mint a játék eleji démonoknak (ha ilyenekbe akadt az ember).

Ugyanakkor tény, hogy az Oblivion elképesztő mennyiségű tartalmat kínált az embernek, és ha valakit nem zavart, hogy ekkora mennyiséghez egyszerűen képtelenség azonos arányú változatosságot is kreálni, akkor az tényleg több száz órát is eltölthetett itt. És hát a szabadság: ebben a tekintetben igazán le a kalappal a Bethesda előtt! Tényleg bármit megtehet az ember, nincsenek korlátok.

Szvsz igazából két véglet van ma a CRPG-k piacán: az egyik a Bethesda-féle megközelítés, amely mindent alárendel a szabadságnak, a másik pedig az újabb kori Bioware-féle, ahol rendszerint szintén végletes alárendelés tanúi lehetünk, csak itt a történet-központúság, a sztorimesélés áll a központban, és ahhoz igazodik a körítés.

Mindkettőnek megvannak az előnyei-hátrányai; változó, hogy kinek mi a fontosabb, melyik stílust kedveli jobban/áll közelebb a szívéhez. Szerintem érdemes mindkét "stílust" megismerni

Endure. In enduring, grow strong.

A Bethesda sikersorozata teljesen más játékmenetet kínál, mint a Bioware játékai, vagy a Witcher sorozat. A TES játékokban rendszerint a szó legszorosabb értelméban azt csinálsz, amit csak akarsz, és ahogy akarsz, no meg ahol akarsz. Ehhez ők egy rendkívül színes, hangulatos és kiforrott, nyüzsgő világot biztosítanak. Van természetesen végigjátszható történet, sőt, általában több ilyen is kakad. Az Oblivionban például a fő történeti szál mellett ott volt még a két hivatalos küldetéslemez sztorija, négy teljesen különböző céh mesterévé is válhattunk, ami négy különböző történeti szálat jelentett, Cyrodil bajnokává is válhattunk az arénában, és emellett bárhol bárkitől kaphattunk bármilyen feladatot. Vagy csak bóklászhattunk kedvünkre, minden barlang és rom tartogatott valamit. Itt nincsenek tiltások és korlátozások, mint a D&D-ben, így akár varázslóként durva harci kiképzésben is részesítheted karakteredet, aki nyakig vértben kóborol,maximum nem fog fejlődni a mágiája, és nemigen lép szintet. Biztosan nem fogsz olyan bosszantó útakadályokkal találkozni, mint amikor a szupertápos überhíród egy keresztbe tett bokor ágacskán nem tud átlépni, mert a fejlesztők nem arra jelölték ki az útirányt. Egyszóval: az elődök alapján én nagyon sokat várok a játéktól, de persze majd eldől, hogy mi is lesz valós ezekből...

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

RAI*DEN-hez hasonlóan én is a Dragon Age-el kezdtem újra a crpg-vel való ismerkedést, az Origins nagyon bejött. A trailerek lehengerlőek a Skyrim esetében, de mit gondoltok (akik jobban ismerik a sorozatot, a céget és esetleg a preview-kat) a játékmenet mennyire lesz kiváló ? Másik: újabban megjelenés napján - egy két cégtől eltekintve - nem is érdemes játékot venni, mivel alpha-béta állapotban jönnek ki még a nagy címek is. Nem tudom a Skyrim esetében mi várható. Valószínűleg megvárom az első benyomásaitokat, mennyire lesz bugos, annyira nem vagyok rákattanva, hogy 0. napos vásárló legyek.