The Elder Scrolls V: Skyrim

Nekem nem az a fő bajom a fejlődési rendszerrel, hogy a szörnyek is utánunk fejlődnek (bár nagy badarság), ezt ha némiképp limitálják, akkor teljesen oké, engem két fő dolog akaszt ki:
1. Maga a fejlődés menete! Ez a "minden 10. fő skill fejlődése után eloszthatsz annyi pontot az egyes.. blablabla" badarság szerintem egyszerűen idegesítő! Én személy szerint az effektív fejlődés híve vagyok, ami viszont nagy odafigyelést igényel, és ez (számomra) megöli a játék hangulatát.

2. Az, hogy a szörnyek szintje hozzád igazodik az egy dolog, de itt MINDEN hozzád igazodik szintben. Magyarul nem találhatsz pl. ilyen meg olyan felszereléseket, amíg nem vagy x szintű. És ez nem csak a fegyverzetre vonatkozik! Például, én ott dobtam el magamat, mikor 100-as Alkímia skillemmel még tök alap felszereléseket tudtam csak használni, mert az 1. pontban leírt dolog miatt csak lassan (de biztosan) fejlődtem.

Összességében, a skilleken át való fejlődés, és a "hagyományos" xp-s karakterszintes fejlődés is jó, de ennek keverése (Gyakorlatilag a skillek szintje az xp pontokkal egyenlő) egyenesen BORZALMAS! Vagy CSAK skillek fejlődjenek, vagy CSAK karakterszint, vagy ha már mindenképp kombinálni akarják, akkor valami emberbarátibb rendszert találjanak erre ki!

Egyébiránt egy fantasztikus játékról van szó, a világ, a barlangok, a küldetések, minden nagyon jól el van találva, de sajnos a fejlődési rendszer önmagában elég ahhoz, hogy eltántorítson ettől a játéktól.

Türelem szép erény, kivéve ha az alagút végén közeledik a fény!

Hát én pont azok közé tartozom, akik ezt a sorozatot tartják "Az RPG"-nek, ugyanakkor a Bioware játékait is nagyon szeretem.

Először engem is megrémített az a hatalmas fokú, elsőre bénítóan ható szabadság, amit a TES játékok kínálnak. A Morrowinddel nem is igen tudtam "mit kezdeni" elsőre, pláne a Cassius Cosade kapitánnyal folytatott "menj, és táposodj kicsit ahogy akarsz, aztán gyere vissza" kezdetű "eligazítás" után. Aztán az Oblivion világa úgy beszippantott, hogy azóta sem ereszt. Több, mint 450 játékórám van eddig benne, evvel a játékkal játszottam eddig életemben a legtöbbet. Utána persze a Morrowindet is letoltam, abba is belefeccöltem 150-200 játékórát.

A Bioware esetében valóban a történet az, ami "elviszi a játékot a hátán" akkor is, ha az egyébként más tekintetben gyengusra sikerült. A "gyengus" kifejezést persze szigorúan Bioware-es viszonylatban értem, náluk egy gyengébben sikerült alkotás is bőven kenterbe veri mások "mindent bele" típusú projektjeit is. Ilyen pl. a DA2 is, ami valljuk be, a lebilincselő sztoritól eltekintve se nem változatos, se nem kimagasló alkotás, de a történet folytán egy brilliáns játékkal lehetünk gazdagabbak általa.

Az Oblivion története valóban nem egy Pulitzer gyanús darab, de a világ az baromi jó lett! Él, mozog, és gyönyörű! Olyan hangulata van, hogy az utólérhetetlen, legalábbis számomra, és csupán eddig. A zenei aláfestés, a fények, a vidék, a kripták, a romok, az utcák, és úgy egyáltalán minden nagyon jól sikerült. Velem ez még a gyengébb sztorit is feledtetni tudta, ami borzasztó repetitív volt - főleg a kiszillionodik Oblivion kapu bezárása után. A főtörténet számomra amolyan "szükségesen letudandó rossz" volt benne , nem is tagadom. Azért a többi történeti szál valamivel, mondhatni jóval színesebb, és változatosabb. A Morrowind története pedig az egyik legjobb, amit valaha játékban láttam, de ez hangsúlyozom, csak magánvélemény!

Tényleg fura a karakterrel lépést tartó monszta szintlépés, de egy ilyen szabadon bejárható világban szerintem ez elengedhetetlen. Nyilván lenne más, kifinomultabb megoldás is, de ez még mindig jobb annál, mintha pl. Cyrodil egy bizonyos pontján kizárólag lvl 2-es goblinok bóklásznának, máshol lvl 8-as vadkanok, megint máshol pedig lvl 30-as sárkánygyíkok. Ha a helyszínek nem lennének bármikor szabadon bejárhatók, akkor ez a megoldás felesleges lenne - mondjuk ha a haladás folyamatos lenne A pontból Z felé B-n, C-n, D-n és a többin át, szigorúan egy irányba.

Sokkal több kritika szokta érni a szintlépési rendszert a karakterek szempontjából. Nevesül azt, hogy akár jó pénzért, könyvekből is feltuningolhatjuk magunkat az egyes mestereknél mindenféle bóklászás nélkül. Én inkább erre leszek kíváncsi, hogy evvel mit kezdtek a Bethesdás srácok.

Egyszóval: kinek a pap, kinek a paplan ! Örüljünk a sok remek játéknak, amit megismerhetünk és amiben elmélyedhetünk. Azt hiszem erről szól ez az egész!

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/