, de sokáig az első volt az, amit jobban bírtam. Idővel a második is a szívemhez nőtt, meg élveztem a különféle képességek és lőszerek kombinációit kipróbálni, de az az utolsó percig baromira bosszantott, hogy a különféle szétdobált bútorokból, ládákból és rejtőzködésre alkalmas sziklákból már egy mérföldről ki lehetett szúrni, hogy egy helyszínen kisebb-nagyobb csata várható.
Ez így nagyon nem arról szólt, hogy "oké, játszunk, és meglátjuk, mi lesz ennek a jelenetnek a végeredménye", hanem arról, hogy "bmeg, itt már megint lövöldözés lesz".
)
