The Elder Scrolls V: Skyrim (Ismertető)

Mivel én is később fogom elkezdeni a Skyrim-et, legalább lesz aki még nagyjából egyidőben kezdi velem.

Köszi a bővebb beszámolót!
Igazából a Bethesda már a Fallout3-nál is érezhetően próbálkozott, hogy a dungeon-ök (vaultok, barlangok stb.) ne csak kipucolandó/tápoló helyek legyenek, hanem egyedi, érdekességeket is rejtő helyszínekké váljanak (oké, a metróalagutaknál nem erőltették túl magukat, de a többi helynél tényleg odafigyeltek). Az örömteli (és logikus lépés), ha ezt átviszik az TES sorozatba is Hát ha még tovább is finomították!
A videókból nekem is az esett le, amit írtál. Hogy ezúttal "lélegzik" az egész. És néha az egészen kis apróságok is nagyon sokat számítanak/dobnak a hangulaton (emlékszem, Gothic sorozatban mennyire szerettem, hogy meg lehetett sütni a húst, hogy le lehetett ülni vízipipázni, hogy figyelni lehetett, ahogy esténként az emberek zárják az üzletet, összeülnek a tábortűz körül stb.)

DA2-nél pedig mondom, azért számíts rá, hogy üröm az alaphang, csak éppen örömöt is fogsz benne találni bőven, ha rászánod az időt és energiát. A lényeg: nem 100% fail lett az a játék sem. Bár még nem tudtam magam rászánni egy második végigjátszásra. Egyszerűen, ami rossz volt benne, az nagyon rányomta nálam a bélyegét az egészre. Mert ami rossz benne, az bizony pocsékan rossz.
Ajánlom majd különben a Rogue karaktert. A Warrior (sajnos) egy nyomorék bohóc lett mellette. Főleg, ha megfontoltan fejleszted a tolvajod.

Endure. In enduring, grow strong.

Kicsit nehezemre esik megfogalmazni, hogy mi is annyira jó a Skyrimben, de megpróbálom, hátha segít, bár a cikk nagyjából visszaadja a lényeget.
Szóval azt csináltam, hogy elvittem a fő sztorit egy darabig, tulajdonképpen adja is magát, az első fontosabb küldetést megcsináltam, nem árulok el nagy titkot: megöltem az első sárkányt, mindezt néhány óra játék után. Hogy ez miért nem kiábrándító és illúzióromboló, azt a játék nagyon ügyesen megoldja.

Aztán fősztori STOP, gondoltam ismerkedek kicsit a játékkal. Néhány barlang kipucolása után jött a felfedezés: minden apró helyszín, legutolsó csöves barlang, kripta, kísértetjárta bánya is ki van dolgozva, a legtöbbhöz kapcsolódik valami kis történet, még ha csak hangulatfokozóként is, de van egy napló vagy egy oda vonatkozó könyv, amit ha elolvasunk, akkor értelmet nyer a helyszín, stb.
Nem ritkán kisebb sztoriszálakat lehet felgöngyölni ilyenkor, néha NPC-kbe is botlunk, persze semmi komoly, de nem az az Oblivionféle "bemegyek, szétvágok mindenkit és kijövök" féle szarság. Arról nem beszélve, hogy ezeken a helyeken is nagyon hangulatos megoldások, csapdák, pihenőhelyek vannak kialakítva, így nem válik unalmassá több tucat óra után sem, arról nem beszélve, hogy expert nehézségen a kihívás izgalmassá teszi a dolgokat, odafigyel az ember, hogy hova lép, mi várja a következő sarkon...

Aztán a szerzett cuccok leadása közben megismerkedtem a kováccsal és segítőjével, illetve a kovácsmesterség alapjaival, és a szintlépések alatt (az elején persze gyorsan megy, így 30 után már nem annyira tettem pár pontot is erre az ágra, úgyhogy elkezdtem céltudatosan nyersanyagokat gyűjtögetni a következő páncélomhoz. Ehhez kell bányászni és vadászni, mert úgy feelinges, ha kezdő csicskaként nem veszed, hanem szerzed a hozzávalókat! Közben fejlődött az íjászat és a lopakodás is, mindkettő NAGYON hasznos képesség... És ahogy minél távolabb merészkedtem a várostól, úgy fedezgettem fel a térképet, közben pedig volt minden: megfigyeltem, ahogy a sárkányok tőlem függetlenül legyalulnak banditatáborokat, ahogy a helyi erők (skyrimi fighters guild) lezúz egy civilek életére törő óriást, fogolykísérő katonák harcolnak számomra legyűrhetetlen (azóta már kenyér nélkül reggelire eszem őket ) kardfogú tigrisekkel, stb. Aztán éjszakánként igyekeztem megpihenni valami korábban kipucolt barlangban és aludni néhány órát, mert ez is ad bónuszokat, és nem mellékesen bátrabban jövök-megyek napfényben, hogy tudjam, mi szedett darabokra valami critical hittel
A barangolás közben látottak egy része scriptelt, egy részük totál random, és nem tudom, hogy hol a határ a kettő között! Ettől lesz ez zseniális. És ez csak egy totál alap szelete a játéknak, még nem beszéltem a főszálról és a temérdek mellékküldetésről, guildekről, véletlengenerált apróságokról (menj oda, hozd el, öld meg), házasságról, házvásárlásról, a polgárháborús állásfoglalásról, stb.

Szerk.: karácsonykor megveszem a Dragon Age Ultimate-et Steam-en, és mellé a 2. részt is, hogy azért esélyt adjak neki, még ha nem is feltétlenül jár. Mert én meg a Te véleményedre adok mindenképpen RPG ügyben, és ha már a párbeszéd vonal erős, akkor azért megéri végigvinni. Végülis nem kötöm az ebet a karóhoz, sokféle RPG-t szeretek a Final Fantasy-tól kezdve az Arcanumig, csak mutasson valamit, ami lenyűgöz!

Respect is not given. It's taken.

Köszi a kedvcsinálót!
RPG téren amúgy is adok a véleményedre

És igen, nálam a HANGULAT repítette a Morrowindet is anno, és ennek a hiánya untatta meg sajnos az Obliviont még időnek előtte. És pontosan úgy volt jó játszani, mint írod: kitalálni egy karaktert, elképzelni, és azt az "életstílust" megpróbálni megélni a játékban, amely a megszemélyesített hősödet jellemzi (a képzeletedben). Nem ultimate gyilkológépet gyártani, nem optimalizálni a végletekig, hanem egy adott karaktert játszani. Mindezt egy egyedi, élőnek/lélegzőnek tűnő világban.

Egyébként nem ide passzol, de gondoltam, hogy leírom, mert látom, sokat "emlegeted" mostanában a Bioware-t: bár a Dragon Age: Origins-hez képest szerintem is óriási csalódás a DA2, legalábbis nem azt a vonalat/stílust folytatja, és ettől én sem tudtam elvonatkoztatni a vele töltött órák alatt... sőt, szerintem az eddigi leggyengébb Bioware játék, de vannak nagyon jó pillanatai/ötletei és igazán jó karakterei. A párbeszédek jó része pedig zseniális. Főleg, ha egy cinikusabb főhőst alakítasz. Szóval, ha el tud vonatkoztatni az ember a semmiből a nyakba potyogó ellenfeleken és hasonló blődségeken, akkor ott van a minőség is a máz alatt. Én még nem írnám le a Bioware-t. Azzal együtt sem, hogy félek, a DAO volt az utolsó mohikánjuk. Már ami a klasszikus rpg-k vonalát illeti.

Endure. In enduring, grow strong.

Épp ma mondtam haveromnak, miközben magyaráztam neki néhány tippet/trükköt a játékkal kapcsolatban, hogy 2000 óta kb. ez az első játék, ami messze túlszárnyalja az ígéreteit
Mert vagy én igénytelenedtem el nagyon egyik pillanatról a másikra, vagy ez a játék akkora kibaszott nagy istenség, hogy az valami félelmetes. Lehet, hogy bizonyos elemeiben egyszerűbb mondjuk a Morrowindnél (sőt, végülis minden elemében), de cserébe sokkal jobb, mint az Oblivion, a karakterrendszere Falloutosodott a perkek miatt, és a küldetései is ezerszer hangulatosabbak, változatosabbak.
Megmondom őszintén, hogy sokkal kevesebbel is beértem volna, és így - a Steam szerint 91(!) óra játék után - is azt mondom, hogy minden idők egyik legjobb RPG-je. Igen, a menürendszere nagyon konzolos. Viszont az összetettsége és a felszín alatt rejlő lehetőségei feledtetik mindezt, és még így sem esett szó a legerősebb eleméről: a HANGULATRÓL.

Ááá, csak áradozok... Tedd fel kezdéskor a nehézséget expertre, és a fórumos leírások, saját - korábbi - tapasztalataid alapján találj ki egy karaktert és az elején csak 1-2 dologra gyúrj, és csak ámulj! Az első 20 perc szkripthulláma pedig ne ijesszen meg, az csak egy - szokás szerint nem túl jól - feldobott labda, utána mehetsz, amerre látsz!

Respect is not given. It's taken.

A cikket olvasva csak az jutott eszembe, hogy így megszépül a múlt?

Ugyanis pl. az Arena akkoriban finoman szólva sem számított a csúcs cRPG-k közé. Volt egy rajongó tábora, én is ismerek olyan embert, akinek mai napig az a kedvenc játéka, és talán még díjat is kapott egyet-kettőt (ennek most nem olvastam utána), de az igazat megvallva igen-igen középszerű alkotás volt. Eszement nagy világ, az igaz, de random generált, egykaptafás útvesztőkkel stb.-vel.
A második rész már jobban sikerült (bár kegyetlen bugos volt), de igazán nagyot csak a Morrowinddel tudtak robbantani. Igaz, azzal rögtön vagy tíz megatonnásat
Ezután az Oblivion pedig még nagyobb siker lett általánosságban, s mára, ha új cRPG játék, akkor a Bioware mellett a Bethesda neve az, ami egyből beugrik az átlag pc usernek. Megérdemelten, teszem hozzá.

A Skyrimre pedig, az egyszerűsödés és konzolosodás ellenére most már tényleg kíváncsi leszek. A hófödte hegyekkel tarkított világ nagyon hangulatosnak és élőnek tűnik, s magasabb nehézségi szinten kihívás is van benne állítólag. Ráadásul a fórumokat olvasgatva azt látom, hogy olyan embereknek, akiknek hozzám hasonlóan nem igazán feküdt az Oblivion, s csalódásszagúnak érezték a Morrowind után, a Skyrim eléggé bejön. Úgyhogy van remény, és majd a karácsonyi szünetre meg is lepem magam vele.
Addigra talán nagyjából bugmentes is lesz, és végre olyan tapaszt is kiadnak majd, ami minden egyes megszüntetett hiba mellé nem kreál rögtön két újabbat... (Az 1.2-es patch, szintén a fórumokat olvasva, kb. tragédia kategória mind konzolon, mind pc-n.)

Endure. In enduring, grow strong.