igen, ebben is van igazság, de nálam a váratlan kiadások szófordulaton ütközött meg a szemem. a hsz alapján anyuka nem biztos, hogy elvből nem adta oda azt a pénzt, ami sokszorosa lett volna az ajándéknak (mondjuk ha mégis, akkor sem lenne nagyobb baj); a mai hétköznapokban bármikor bejöhet valami. én sem vettem már 9-10 hónapja egy db. könyvet sem (csak kaját-cigit), még az 500 forintosokból sem, mert minden hónapra jutott egy-egy váratlan kiadás. az meg azért fontosabb, hogy teszem azt, fűtve legyen a lakás pl.
igazából ami engem kiakasztott, és ami miatt akaratlanul is egy sokat megélt 70 éves stílusában írogatok itt, az az, hogy az ember szülője nem mindig adhatja meg utódjának azt, amit az szeretne, de ha 1x próbál kedves lenni, a hála az, hogy elhúzokapicsába. szomorú ez, na.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
