)
Ismerősi körömben van egy-két olyan ember, aki kb. kéthavonta lecserélhetné a komplett gépét, mindig csúcskonfigot vásárolva, ha akarná, és ez nem okozna neki különösebb anyagi gondot, de úgy van vele, hogy tökéletesen fut minden maxon, full HD-ben, akkor meg minek? Igaz, abban a pillanatban, hogy ez a helyzet már nem áll fent, rögtön fejleszt. De addig nem fog a boltba rohanni, mert megjelent a legújabb csúcs VGA, és azonnal ide vele!
Ugyanakkor tény, hogy megvan a buta paraszt kategória is. Emlékszem, néhány éve álltam sorban az egyik budapesti számtech üzletben, és kettővel előttem egy középkorú, bajuszos, szemmel láthatóan jól szituált és szemmel láthatóan PC-vonalon analfabéta úr rakatott éppen össze számítógépet (monitorral, hangrendszerrel, tehát mindennel) a gyerekének karácsonyra. A varázsszó minden esetben az: "És ebből az alkatrészből melyik a legdrágább, mert akkor azt kérem!" volt. A csúcs az volt, amikor az eladó srác a processzornál ecsetelte, hogy a kétszer annyiba kerülő típus még 10%-kal sem gyorsabb, mint az eggyel alatta lévő, s ez utóbbi is bőven elég mindenre, tehát nem igazán érné meg a drágább darab. De az ipse egyre csak hajtogatta, hogy neki a legdrágábbat adják
Endure. In enduring, grow strong.
