Eurovíziós dalfesztivál

"[..] szóval nesze nektek, akik azt erőltetitek, hogy jobb lenne, ha minden ország a saját nyelvén próbálkozna."

Ez azért érdekes, mert most nézem a korábbi dalfesztiválok nótáiról listákat, és mint kiderült, eleinte nem hogy nem mindenki angolul énekelt, hanem 1958-ban egyetlen angol dal sem hangzott el. Persze ekkor még 15 alatt volt a résztvevők száma és még nem is volt divat mindent angolul csinálni, de a lényeg az, hogy ha akkor nem okozott gondot, akkor most miért tenné? Mi több, ha annyira a szöveg a lényeg, akkor ha nagyon akarnák, úgyis meg tudnák oldani a feliratozást. A pénz és a technika is adott hozzá, de én nagyon valószínűnek tartom, hogy senkit nem érdekel egy zene szövege, legalábbis a tömegpop kategóriájában nem sokakat.

Egyébként egészen 1998-ig merték valóban hazájukat és anyanyelvüket képviselni a fellépők, '99-től nem tudom milyen oknál fogva elkezdődött az angolok majmolása. Vagy valamilyen szabály is van erre?

Ez egy nagyon bizarr videó, feltétlenül nézzétek meg!

Német szakvélemény a Compact Disco Sound of Our Hearts című daláról.

A csaj azzal kezdi a kritikát, hogy ekézi Magyarországot, a magyar aktuálpolitikát, az Orbán-kormányt, és olyanokat mond, hogy itt egyértelműen korlátozzák a sajtószabadságot. Szóval rögtön ott van benne a negatív előítélet, amikor meghallja, hogy magyar indulóról van szó.

Aztán a riport második felében viszont majdnem elélvez attól, hogy ez milyen zseniális dal. Kiderül például, hogy egy népszerű német banda (Wolfsheim) stíluselemeit ötvözi. Kifejezetten örül annak, hogy angolul énekelnek benne és valami komolyabb témáról, szóval nesze nektek, akik azt erőltetitek, hogy jobb lenne, ha minden ország a saját nyelvén próbálkozna. Illetve azt is örömmel nyugtázza, hogy nem a számára unalmas népi motívumainkat nyomatjuk, holott én például a NOX 2005-ös néptáncos produkcióját nagyon szerettem, és eddig kifejezetten az Eurovízióra valónak gondoltam.

Persze ezt most nem úgy akarom beállítani, hogy ez a csaj mondta meg a tutit, és az ő tanácsait kell kizárólag figyelembe venni a következő évek dalválasztásánál. Csak azt akarom bemutatni, hogy nem is olyan ritka, hogy egy külföldi egészen máshogy viszonyul az eurovíziós fellépőnkhöz és a dalunkhoz, mint mi. Teljesen más negatívumokat és más pozitívumokat lát benne, mint amit mi gondolunk róla. Illetve részben az előítéleteinek köszönhetően olyan összképe alakul ki a produkcióról, amit mi a legvadabb álmainkban sem bírnánk elképzelni.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.