Félreértések elkerülése végett, én abba a tizenöt százalékba tartozom, akik nem utálják a ME3 végét.

No, nem azért, mert az jó lenne, hanem mert nagyon nem akartam kiábrándulni a játékból, és hál' Istennek a befejezés még pont a tűréshatáromon belül volt.
Amit én nagyon hiányolok, az az epilógus. (A spoileres topikot olvasó urak tudják, hogy mennyit nyavalyogtam utána.) Nekem az kellene, hogy amolyan Dragon Age Originses stílusban elmeséljék nagy vonalakban, hogy a megismert és megszeretett karakterekkel és fajokkal mi történt, és akkor részemről az égvilágon minden kisebb és nagyobb hiba meg van bocsátva. Nem annyira titokban abban reménykedek, hogy az EC valami ilyesmit is fog tartalmazni, de persze kilencvenöt százalék az esélye annak, hogy megint pofára fogok esni.
Erre szokták azt mondani a népek, hogy valószínűleg azért nincs epilógus (amit egyébként két nap lenne összedobni, ahogy azt egy korábban bemásolt igencsak szuper rajongói oldal is bebizonyította), mert akkor sokkal nehezebb lenne megírni a negyedik játékot. És erre az a válaszom, hogy tojok rá. Vastagon. Egy új játék még sehol sincs, az a jövő zenéje, az eredeti ME-trilógia viszont most van, illetve már öt éves komoly múltja van, és ezt kellene tisztességesen lezárni. Ráadásul és a befejezések olyan szinten változtatják meg a ME-univerzumot, akkora WTF-érzést váltottak ki a játékosokból, hogy már csak ezért sem ártana pár odaböfögött szó arról, hogy mi történt később. Nem várom el, hogy tízezer évre előre leírják a galaxis teljes történetét, mert az tényleg felesleges, időigényes, és nagyon megkötné a kezüket, nade azért lehetett volna valami koncepciójuk, valami olyan, amibe egy későbbi folytatás története is belefér.
A négyest én pár száz évvel későbbre tenném. Egy zavaros, építkezős korba, amikor már felnőtt pár olyan generáció, akik nem éltek a korábbi kényelmesebb világban. Egy-két új, feltörekvő fajjal, amelyek átveszik az emberiség addigi bezzeggyerek-szerepét. (Ahogy az emberiség átvette azt a turiánoktól és az aszáriktól.)