A IV-ben nekem nem is a város méretével volt bajom, hanem azzal, hogy rengeteget kellett üresben autózni egy-egy helyszín között. Okay, persze, le lehetett csapni taxival, meg ilyenek, de valahogy az sem jelentett nekem megnyugvást. Egyszerűen miután leégett az első kéró, már baromi unalmassá vált, hogy az új lakás és a régi melóhelyek között kvázi 10-15 perceket el lehetett autózni...
Ezzel együtt az a feeling, amit írtál, hogy akármerre mész, mindig újat látsz, nekem tetszik! Ez is csak hozzáad a realitáshoz. Én 28 éve élet Budapesten, de így is sokszor kell olyan helyre mennem, ahol előtte sosem jártam.
Gondoljatok bele, hogy milyen lehet egy akkora városban élni, mint L.A.? Ott ez teljesen normális, hogy a legtöbb ember max 10-20 %-át ismeri a városnak!
