Ebben a részben is mintha lenne valamiféle misztikus lény, legalábbis az eddigi sztori ezt sugallja (és valami hatalmas, három méteres, kétszázötven kilós, szamuráj páncélba öltözött döggel már félkómásan találkoztam is, akitől a "helyiek" is félnek, és a morgását csak "inhuman grounting"-ként jellemzi az angol felirat). És akkor arról a bizonyos rituáléról még nem is beszéltem...
Barthezz: ajjajj, akkor felköthetem a string-tangámat, azt hiszem... Már ebben a bódéfaluban is nagyon durvult a helyzet a tízes-húszas hullámokban érkező ellenfelekkel, akik között volt nem egy a "kedvenc" hegesztőpajzsosaim közül is. Mi lesz még ezután, akkor, kérdem én? Így is kezdek folyamatosan lőszer gondokkal küzdeni. Egyébként vicces, hogy akkor sem mindig hal meg egy gazfickó, ha éppen a telibe trafált benzines hordó mögött bujkált, inkább kicsit megpörkölődve, meg vagy 2 emeletet és 20 métert repülve vidáman lövöldözik tovább. Az ellenfelek fizimiskáját is kicsit többféle skinből állíthatták volna össze, így kb. 6-8 óra tiszta játékidő után már kezd unalmas lenni mind a kb. 5-6 féle...
"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/
