Amúgy éppen ezért, mert változatosabb dalok voltak, mint kedden, én alapvetően jobban szórakoztam. Bár volt néhány produkció, ami egészen mostanáig értelmezhetetlen maradt számomra. Gondolok itt elsősorban a macedón srác és a cigány öregasszony duettjére. Olyan kirívóan botrányos alakítást nem tudnék mondani most hirtelen, mint kedden, inkább csak néhány roppant unalmas számot, mint az albán rockbanda, vagy a svájci hobbizenekar, akiknek a háttértörténete egyébként ezerszer izgalmasabb, mint a számuk. Röviden annyi, hogy ők az Üdvhadsereg katonái igazából, és a Takasa nevet ("The Artists Known as Salvation Army") a verseny alkalmából kellett felvenniük, hiszen az Eurovízión tiltott mindenféle vallási vagy politikai elem. Illetve hogy a 95 éves nagypapi felvonultatásával természetesen megdöntötték az eddigi korrekordot. Utóbbi nem kis teljesítménynek tűnhet a tavalyi nagymamák után, de az eddigi rekordot nem a nagyik tartották, hanem még 2010-ből egy örmény népi hangszeren játszó bácsi. Aki egyébként személyes véleményem szerint messze jobb volt, és többet tett hozzá a produkcióhoz, mint a fentiek együtt.
Mondjuk botrányra, legalábbis nem feltétlenül rossz értelemben, ma is volt példa. Valószínűleg ma este láthattuk, gyors egymásutánban az Eurovízió történetének eddigi legmelegebb és legleszbikusabb produkcióját. 1957-ben, rögtön a második alkalommal megtartott dalfesztiválon a dánok azzal sokkolták a közönséget, hogy a páros női és férfitagja a dal végén csókot váltott egymással. Ezt a jelenetet egyébként be is mutatták a keddi műsor egyik bejátszásában, gondolom, nem véletlenül. 56 évnek kellett eltelni ugyanis, hogy még tovább lépve most egy nő egy másik nőt csókoljon meg a dal végén. Aki esetleg lemaradt volna róla, a finnek követték el ezt. A román srácnak pedig úgy sikerült megdöbbentenie mindenkit szerintem, hogy Dana International személyében volt már egy transzvesztita győztes az Eurovízión. Én hallottam a számát korábban, úgyhogy csak röhögtem, amikor itt elkezdte az elején jó mély hangon. Lehet, hogy nekem van ízlésficamom, de nekem kifejezetten bejön ez a stílus.
A kiesettek közül leginkább talán a bolgárokat sajnáltam. Én még emlékszem a 2007-es dalukra, az is eléggé egyedi hangzásvilágú volt, és az is tetszett (igen, ezt a videót még én töltöttem fel a YouTube-ra, wow!). Ugyanakkor annyiban igazságos a kiesésük, hogy ezzel a stílussal egyszer már jó eredményt értek el, most hat év után előállni lényegében egy ugyanolyan számmal, hát... No meg szegény Valentina Monetta is megérdemelne legalább egy döntős helyet, elvégre évek óta próbálkozik, de eddig mindig elbukott vagy a helyi válogatón, vagy az elődöntőben. Pedig ő tényleg született San Marino-i, nem vendégelőadó, ami ilyen kis országnál igazi kuriózum. Mondjuk ennél a számánál speciel a tavalyi nekem is jobban tetszett.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
