Csajozás!!!:) - csajok és pasik

A szülei együtt vannak?

Jaja, ilyesmikre. Ő is a három macskájához kötőfik inkább
Ez a Klári-szindróma tetszik
Nem is tudom, hogy bírnám ki, ha ilyen lennék. Bár valószínűleg le se szarnám, hisz így érezném magam jól.

Nem tudom erre vagy-e kíváncsi, de ismerek egy csajt, akit az egész párkapcsolatos dolog hidegen hagy. Jobban kötődik a macskáihoz, mint az emberekhez. Kilenc-tizedikben tetszett, de akkor még nem tudtam ezt a közönyösséget. Ő olyan fiús lány amúgy is, Real szurkoló (ez már eleve bűncselekmény), tényleg nem ad a külsejére sem. Programokon sem nagyon akarta részt venni, amit barátnői szerveztek neki. A barátnői kifejezés sem teljesen helytálló, mert mint mondtam, nem igazán kötődik. Meg van valami kis kötődés, de a minimálisnál véletlenül sem több. Azóta a hozzá hasonló lányokat csak Klári-szindrómának nevezzük.

Ui: Három bátyja van mondjuk, valahol érthető a dolog.

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Csak hogy valami esetleges téma is legyen, ne csak az, hogy mi a helyzet, akár jó akár rossz - bár a felvetés pont abból indul ki, hogy ma megkönnyebbülten tudtam meg iskolatársamtól, aki az expasija, hogy abban a két hónapban amíg együtt voltak, (bár a lány nekem két hetet mondott) a kapcsolatuk úgy nézett ki, hogy osztálytársak voltak, mégis volt, hogy két hétig nem találkoztak. Nem jelent meg két hétig, nem válaszolt telefonra, smsre, üzenetre. Voltak 2-3 napos eltűnések is, meg egy egyhetes betegség. Két hónap alatt. Aztán egyik nap váratlanul közölte, hogy ez nem fog menni. Hozzá kell tenni, utolsó szemlyes beszélgetésünk alkalmával mondta a lány, hogy az iskolatársam túl sok volt neki, mindig vele akart elnni, a kezét fogta mindig, stb.

A témafelvetésem: tapasztalat valakinek, vagy vélemény olyan személyekkel kapcsolatban, akik ennyire képtelenek/nem akarnak kötődni, kapcsolatot teremteni?
Szerintetek ez a jelleméből adódik? Vagy rossz tapasztalat, esetleg rossz emlék? Félelem a msikkal kapcsolatban, vagy attól, hogy valaki hosszabb távra tervez mellette? Tudatos, vagy ösztönösen jön ez neki?

Személy szerint végtelen sajnálatot érzek iránta (s mindenki más iránt, aki hasonló cipőben jár), mert ez semmiképpen sem normális. Nem az, ha valaki nem tud, hanem ha nem akar a párjával (főleg amikor frissen vannak együtt) heti-másfél heti gyakoriságnál több találkozót. ha tippelni kéne, én valami rossz emlékkel/tapasztalattal kötném össze, ami miatt még inkább sajnálom. Már-már megmentési kényszerem van. Nagyon kíváncsi lennék arra, mi játszódhat le benne. Vajon nekik normális ez, jól érzik így magukat? Vagy tudják, hogy ez így nem feltétlen jó, és emiatt még inkább rettegnek? Esetleg próbálnak több-kevesebb sikerrel kitörni ebből?
Persze lehet mondani, hogy szimplán csak szabad szellem, de meséltek egy másik osztálytársukról, aki meg időben megérezte, hoyg enm okés, hiába vitte volna tovább a kapcsolatot, és inkább ő szakított még időben. Úgyhogy maradjunk annál, hogy az az eset áll fenn, amivel kapcsolatban kérdések merültek fel bennem.

Esetleg ha van itt valaki, aki hasonló típus, az meg is oszthatná gondolatait Bár a lányoktól mindig azt hallani, hogy a fiúk inkább ilyen nemtörődöm-típusok, de haverjaimk, barátaim pl nekem nem ilyenek.

Pras: most már jöhet az a kun buzogány