Háborús filmek és a valóság

Phantom

Amerikai tengeralattjárós film. Nyilván nem ér fel a Das Boot-hoz, de bőven veri az U571 és hasonló kaliberű holywood-i tengós filmeket. A történet izgalmas és hihető is, nem túllihegett. Mindeközben igyekszik kicsit művésziesre is venni, ami nem tett rosszat neki (pedig általában nem szeretem a stíluskeveredéseket). A főszereplő Ed Harris, amúgy is az egyik kedvencem. Itt is nagyot alakít: úgy marad végig erős, férfias és pozitív hős, hogy közben minden testi-lelki gyengeségét megismerjük.
Ami negatívum: az amerikaiak még mindig nem értették meg, milyen volt a szovjetunió a 60-70-es években. Az ortodox egyház teljesen illegalitásban volt. A templomokat felrobbantották vagy átalakították, a pópákat kivégezték vagy elhurcolták. Kizárt dolog, hogy egy hivatásos tiszt betette a lábát nyilvánosan, egyenruhában egy keresztény templomba.
A másik dolog, hogy több szempontból is Das Boot utánérzés a film (ami nem baj, sőt), de nem értették meg, hogy a Das Boot nem magasztalta egyik oldalt se: nem csak a saját német oldalukat, de az ellenséget sem. Ebben a filmben a saját orosz oldal tényleg nincs heroizálva, azonban sajnos beleestek abba a hibába, hogy az amcsikat felmagasztalták, ami elég baromság és nem is igaz.
A Das Boot kritikusaira is hallgattak és az unalmasabb jeleneteket le sem forgatták, ami pörgőssé tette ugyan, de elveszett az a tengeralattjárós hangulat (a dög unalom), ami a Das Boot-ot kiemelte a tengeralattjárós filmek közül.