Napra pontosan 7 éve, hogy Olaszország megnyerte a 2006-os világbajnokságot. Nyilván ez keveseket érdekel, de én visszanéztem az összefoglalót az elődöntőről, meg a döntőről is. Azt bánom, hogy nem tudtam végignézni a döntőt akkor, mert elaludtam a hosszabbításban. És érdekes módon a döntőről kevesebb dologra emlékszem. Zidane fejelése az egyetlen, ami tisztán előttem van. A németek elleni elődöntőből viszont előttem van még mindig a pillanat, mikor Grosso a 119. percben kilövi a hosszú sarkot, majd Del Piero feltekeri a bal felsőbe. Az égbe emeltem a kezem, mert tesóm a németeknek szurkolt, én meg nem. Furcsa, hogy akkor az olaszoknak szurkoltam, majd utána négy évig nem. Azóta megszerettem az olasz focit, hála a Juventusnak
Jó lenne emlékezni pontosabban, ki tudja mikor lesz megint ilyen. Legnagyobb vágyam persze az, hogy hazánk fiait egyszer egy világversenyen láthassam. (Az igazán epic persze az lenne, ha megint körbevernénk a fél világot mint Puskásék. Erre azért jelenleg nem fogadnék, hogy még az én életemben bekövetkezik)
Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk
