Teljesen más a hangulata, mint a régi sorozatoknak. Egyszerre folytatás, és valahol mégsem. Szerintem zseniális ötlet volt ez az alternatív univerzum, ahol alapvetően nem is léteznek a Rozen Maidenek. Mint ahogy az is, hogy az itteni főszereplő nem más, mint a felnőtt Jun. Én azon szerencsés nézők közé tartozom, aki az eredeti sorozatok idején át tudta élni az akkori főszereplő, a fiatal Jun lelkivilágát. Oké, nem voltam középiskolás, hanem már egyetemista, de a gondolkodásmódom bizonyos szempontból azért hasonló volt az övéhez. Ez az idősebb Jun már teljesen más: nem otthon él, és eltartják, hanem egyedül próbál boldogulni a nagyvilágban; nem az osztálytársai cikizésével és az iskolába bejárással kell megküzdenie, hanem a pénzkereséssel meg a bunkó és képzetlen főnökével a munkahelyén. Olyan problémák ezek, amikkel azoknak a nézőknek kell megbirkóznia, akiknek nyolc évvel ezelőtt még amazokkal kellett. Ezért érzem úgy, meg szerintem sokan, akik szerettük az eredeti sorozatokat, hogy azonosulni tudunk a mostani főhőssel, mint ahogy azonosulni tudtunk az akkorival. Emellett a babákat is sokkal finomabban vezetik be a történetbe. Nem úgy, mint a legelső sorozatban, ahol például Suiseiseki ablaküvegestől tört rá Junékra. Itt négy epizód után is még mindig csak Shinku ébredt fel, és éppen csak ismerkedik a világgal, harcra sem került sor. Ez is az idősebb nézőközönség realistább szemléletmódjának kedvez szerintem. 
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

