Kib@szottkurv@sz@r érzés, amikor az ember egy remek animének a végére ér.
Összegezvén: mind a zene, mind a képi világ nagyon tetszetős a Little Busters!-ben, de ami az igazi hangulatot megadja neki, az a történet. Vagyis, nem is a történet, hanem a megvalósítás és a váratlan fordulatok sorozata. Igazi, hamisítatlan Key-féle alkotásról van szó, vígjátékkal és nevetéssel, aztán a következő pillanatban végtelenül szomorú jelenetekkel... Nincsenek rá szavak.
Nade, nade, ahogyan az előbb említettem, volt itt két olyan pillanat, ami egy alapvetően slice of life-ba nem illett és ezek miatt nem adtam neki maximális pontot. Az egyik
SPOILERNisizono története úgy egy az egyben,
a másik pedig
SPOILERKudrjavka szabadulása
volt.
Akit nem érdekel a sport, az se rettenjen el az elején a "baseballozzunk!" történetszáltól. Én egyáltalán nem vagyok oda a sportanimékért (na meg a sportokért se úgy egyáltalán

), úgyhogy kicsit hezitáltam az első rész után, hogy folytassam-e, de aztán az egész sorozat folyamán összesen öt percnél nem vett el többet a játékidőből ez a sztori. Nagyjából úgy, mint a Clannadban a kosárlabda volt, bár ott több epizód is neki lett szentelve.
És örömmel tapasztaltam, hogy lesz ebből második évad és Anime-Planeten egy OVA-t is föltüntettek.

