A magyar labdarúgó válogatott

Végignéztem/hallgattam Ádámot. Feldúlt, indulatos, elkeseredett, érthető emberi reakciók.

Nálam csak egy gyenge pontja volt a gondolatmenetében - annak ellenére, hogy helyesen ragadta meg a 10-20 éves, szerintem meg 50 éves problémát, a neveltetés, utánpótlás, edzők terén stb. -, hogy szóba hozta, illetve párhuzamba vonta a "profizmus" lényegét a szakmai vezetőség hiányával. Nem védem Egervárit, leszarom. Ám ő - elmondása szerint 16 évesen - kikerült németbe, ahol éveken keresztül küzdenie kellett a Mainzban, mire profi lett! Nos itt van a gordiuszi csomó: ő hiányolja - válogatott szinten!!! -, hogy a szájába rágjanak mindent. Akkor mitől profi? Egy "profinak" nyilván át kellene "mentenie" a mentalitását, a tudását a válogatott szintre is, mitől kellene még őket pátyolgatni, simogatni az "alfa-szintig", hogy jujj, ne így tartsd a bokád, ne arra nézz, fussál gyorsabban stb. Mi a faszomtól profik akkor ők?

Mert az én foglalatomban ez úgy nézne ki, hogy megkapják a száraz taktikai instrukciókat, az elméleti felkészítést, némi fizikai ráhangolódást, aztán hajrá: "profi" vagy bazmeg oldd meg! Mire várna Szalai, hogy meccs közben Egérbá megsimogassa a kis farkincáját, hogy lőjél gólt Ádika? Nem védem Egervárit - sőt -, de talán Szalai arra a Mészöly Kálmánra gondolhatott - vagy inkább én -, aki a 82-es vb selejtezőn talán a svédek ellen (lásd erről a jutubon lévő doksi filmet), elküldte a k.anyjába a saját játékosát, bazdmegelt stb. Nem biztos, hogy ez a mészölyi út a járható (mármint a bazmegek tekintetében), de hogy biztosabb hatást érne el a tetkózottzselézett sihedereknél, mint a padon egykedvűen üldögélő Egérbánál, aki négy null után lakonikusan kortyolt egyet az ásványvízből!

Elkanyarodtam. Szóval nálam a profi az profi klubszinten és a válogatottnál is. Ahol ez utóbbinál nem kell a szájába rágni - a taktikán kívül -, hogy mit kell tenni, meg a faszát szopkodni - mert magyar viszonyok között ő a sztár -, hanem itt a helyed és tedd meg azt, amit a klubodnál hétről hétre megteszel (fuss, ütközz, küzdj, rúgd fel, fejelj, lőj gólt stb.)! Szóval Ádi okfejtésével ennél a pontnál nem értek egyet, hiszen arról nem szól a fáma, hogy az ilyen "sztárkluboknál" kurva sok pénzt kereső manusoknak sokkal fontosabb sérülés nélkül lehozni egy meccset, mint hogy "összetörjék" magukat az országért, miattunk: hiszen a klubnál odakint dől a lé.

Az évtizedes okfejtéssel egyetértek. Ám hogy okfejtünk, attól még nem lesz jobb, mint ahogy '86 óta okfejtünk, magyarázunk, okoskodunk - többek között én is, bár én csak egy szárnyaszegett szurker vagyok -, de meglátásom szerint nem lesz jobb.

Példa Belgium (igaz gazdaságilag erősebbek, de nálunk is most van pénz a fociban, hát hogyne). Zömében mindig jók voltak a belgák, leszámítva a 2000-es évek elejét! Hat évvel ezelőtt - miután két kvalifikációtól elestek - megnyomták a piros gombot. Hat éve a 71.-ek(!) voltak a világranglistán, mára Európa 6. helyén tanyáznak? Simán kimentek. Ám a lényeg nem ez: hanem az, hogy az U-17-es utánpótlás szintig visszamenőleg ott várakozik náluk a sok tehetséges kiscsóka, akikért már most nagy klubok állnak versengésbe, ergo a válogatottjuknál is meg van a pótlás. Hat év. Nekik ennyi kellett, nekünk meg nem hogy 30, de még ötven év is kevés...

Lezárva: Ádi helyesen kapargatta meg a jéghegy csúcsát - bár szellemi és verbális korlátait illetően - nem igazán tudta elmondani, amit akart, de talán elindított valamit. Ez is valami. Az elmúlt tizen-huszon évben egyetlen egy gyerek sem mert így kiülni, elmondani ezt a fost, ezért respect neki (bár hozzáteszem, hogy a Huszti-féle ügy után is megtehette volna)! Ugyanakkor őt is ugyanolyan felelősség terheli ezért az "eredményért", a "ki nem jutásért", mint akiket "megvádolt": pont azért, mert ő és csapattársai állítólag profik... Igen, azok. Magyar "profik".