Assassin's Creed IV: Black Flag

Ebből a szempontból tulajdonképpen egyetértünk. A történet valóban nagyon jó volt az első részben (igaz, hogy soha nem játszottam végig, de összefoglalót olvastam róla), azóta pedig ezen a téren folyamatos a hanyatlás, olyannyira, hogy a Black Flag már nem is nagyon próbálkozik. Viszont - bár nekem még nincs meg, de mások véleménye alapján - élvezet vele játszani, ahogyan többnyire a korábbi részekkel is. Ez nem mondható el az első részről, ami szerintem játékként megbukott. Kár érte, mert amennyiben már ott is hasonló lett volna a játékmenet, mint a folytatásokban, akkor valószínűleg a mai napig a sorozat legjobbja lenne. Egyrészt örülök, hogy a Ubisoft képes volt tanulni a saját hibájából, másrészt én is sajnálom, hogy a játékélmény csiszolása közben valahol elveszett a lényeg, az assassin és a templomos rend titkokkal és összeesküvésekkel átitatott évezredes küzdelme.

GustyX:

Én is több emberről tudok, de tényleg meglepő számomra, hogy így gondolják.

Az ACI története zseniális volt, tényleg úgy éreztem, hogy egy világméretű összeesküvés része vagyok, és ez a titkos társaság, ahová tartozom, a legkomolyabb szervezetek egyike, akik mindenhol ott vannak. Al Mualin, Altair mind-mind olyan katakterek voltak, akik jól felépítettek, még úgy is, hogy in medias res nem tudtunk meg semmit a manapság annyira divatos eredetsztorijukból (csak később). A történet, a sequence-k közötti párbeszédek magukkal ragadtak mind.
Ezzel szemben a II-ben, ami a maga nemében szintén zseniális volt, kaptunk egy sima vendetta sztorit, az Assassinok "dicsőségéből" semmi nem maradt. Egy romantikus maffia háború az egész, amit csak a vége hoz rendbe úgy ahogy - Rodrigo Borgia hatalomra jutása. A szabadság jó volt benne, a platformokat imádtam, de valahogy nem éreztem magam assassinnak benne. Ráadásul semmi nem maradt a közel-keleti varázslatos hangulatból. Az első részben felépítették a már említett assassin szervezet alapjait, s azóta lerombolták teljesen. Nem érzem úgy, hogy valami nagyobb célt szolgálnának, inkább afféle beépített titkos ügynökök. Van egy Ezio, aki egy taknyos kölyök, és kb megszégyeníti a ruhát, amit hord - egészen a Revelationsig, ami szerintem már hanyatlás volt bőven, viszont az Altairos részek, illetve a befejezés miatt mégis emlékezetes maradt.

"Persze a játék nem éri el a meszse legjobb 1. rész szintjét..."

Mindig meglepődök, hogy vannak olyan csodabogarak, akik az első részt tartják a legjobbnak, ráadásul messze a legjobbnak. Én nagyon szeretem a sorozatot, de első résznél önismétlőbb és unalmasabb játékkal nem nagyon találkoztam életemben. A kezdés ugyan jó volt, a hangulat vitte a hátán egy darabig a vérszegény koncepciót, de nagyon gyorsan elillant a varázs. Én soha nem tapasztaltam még olyan szintű minőségi ugrást egy sorozat két része között, mint amilyet az AC II-vel érte el a Ubisoft. Talán a Far Cry 3 esetében volt valami hasonló, ami ugye szintén Ubisoft.

Havana kimaxolva. Nekem ez az első város Jeruzsálem óta, ami ennyire hangulatos. Persze a játék nem éri el a meszse legjobb 1. rész szintjét, de mivel ez "nem is" AC-játék, így megbocsátható.
A sztori meg kezd érdekes lenni, most szabadítottam ki a Sage-t.
Ami viszont durva, hogy az én konfigomon is akad néha, maxra tettem, de esőben lemegy 10-20fps-re kb, ezért le kellett vennem MSAA4x-re így már csak egy 5-10fps-t esik le esőben, ami nem zavaró.