'94-ben még csak 8 éves voltam, úgyhogy nem néztem az Eurovíziót, csupán hallottam róla. De valami olyasmi lehetett akkor, mint most. Akkor, az első döntőbeli részvételünknél rögtön három darab 12 ponttal indítottunk mindenki legnagyobb elképedésére. Igaz, utána ez jelentősen csökkent, és visszacsúsztunk a negyedik helyre. Most is vezettünk az 5-10. országok szavazatainak kihirdetése után, szóval elég hosszú ideig, és ott voltunk végig a legjobb ötben (osztrák, holland, svéd, örmény, magyar), akik elszakadtak jelentősen a többiektől. És bár csak az ötödik hely lett meg a végén, de így is nagy élmény volt figyelni az eredményhirdetést azért.
Ilyet még nem láttam, az biztos, hogy amikor túl hamar jelent meg a nevünk, és csak 6-7 pontot kaptunk, az szinte már csalódásnak számított, mert látható volt, hogy az előrelépéshez, a dobogó eléréséhez kevés, amíg a közvetlen vetélytársak kapják a 8-12 pontot, hátrafelé meg már rég nem kellett különösebben figyelni.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
