Őszintén nem értem, hogy a második évad mitől lett volna jobb. Idő se volt megismerni őket, mert szinte azonnal elhullottak, ha meg vhogy sikerült is, akkor sem voltak túlságosan szimpatikusak. Legjobb példa ezekre Alvin és Rebecca, ugyanez igaz Mikera, Bonniera, Carverra, Reggiere, Nickre és még Lukera is...
Szal lényegében az egész szereplőgárdára, kivéve Janet és Kennyt. Egyszerűen nem volt kiért izgulni egész évad alatt, legalábbis számomra. A végső epizód lezárása is csak azért lett nagyszerű, mert két olyan szereplő között kellett dönteni, akiknek óriási jelentőségük volt, és mert legalább ők érdemi módon tudtak Clemmel beszélgetni. Mellesleg már csak azért is voltak érdekesek ezek a beszélgetések, mert nem csak nyavalygás ment arról, hogy most az egyik ezt akar, a másik meg amazt. Az egy idő után fárasztóvá vált...
Ha volt is egy pillanat, amikor majdnem könnyeztem a második évadnál, az is a visszaemlékezésnél volt, mert az a kapcsolat egyszerűen elképesztő volt, és jó volt újra látni Leet, még ilyen formában is. Az egész Kenny otthagyja Clemet és a gyereket Wellingtonban jelenetnél csak annyit éreztem, hogy "végre vége".
Egyszerűen kusza volt ez az évad. Történetileg nem tudta merre haladjon, a szereplői se annyira emlékezetesek, és rohadt rövidek voltak az epizódok. Az első évadnak legalább volt célja, a karaktereknek meg olyan szerepük volt, ami miatt maradandóan hatottak. Erre legjobb példa Ben, akit szívből utálok és hagytam lezuhanni, viszont azt elismerem, hogy ilyen történetben kell egy olyan szereplő, aki miatt kialakul vmiféle bonyodalom. A második évadban nincs olyan karakter, aki ebbe a kategóriába kerülne, mivel nem ismerjük őket meg eléggé.
És emiatt nem értem, hogy mit esznek ezen az emberek. Számomra csalódás volt az évad.
Szal lényegében az egész szereplőgárdára, kivéve Janet és Kennyt. Egyszerűen nem volt kiért izgulni egész évad alatt, legalábbis számomra. A végső epizód lezárása is csak azért lett nagyszerű, mert két olyan szereplő között kellett dönteni, akiknek óriási jelentőségük volt, és mert legalább ők érdemi módon tudtak Clemmel beszélgetni. Mellesleg már csak azért is voltak érdekesek ezek a beszélgetések, mert nem csak nyavalygás ment arról, hogy most az egyik ezt akar, a másik meg amazt. Az egy idő után fárasztóvá vált...
Ha volt is egy pillanat, amikor majdnem könnyeztem a második évadnál, az is a visszaemlékezésnél volt, mert az a kapcsolat egyszerűen elképesztő volt, és jó volt újra látni Leet, még ilyen formában is. Az egész Kenny otthagyja Clemet és a gyereket Wellingtonban jelenetnél csak annyit éreztem, hogy "végre vége".
Egyszerűen kusza volt ez az évad. Történetileg nem tudta merre haladjon, a szereplői se annyira emlékezetesek, és rohadt rövidek voltak az epizódok. Az első évadnak legalább volt célja, a karaktereknek meg olyan szerepük volt, ami miatt maradandóan hatottak. Erre legjobb példa Ben, akit szívből utálok és hagytam lezuhanni, viszont azt elismerem, hogy ilyen történetben kell egy olyan szereplő, aki miatt kialakul vmiféle bonyodalom. A második évadban nincs olyan karakter, aki ebbe a kategóriába kerülne, mivel nem ismerjük őket meg eléggé.
És emiatt nem értem, hogy mit esznek ezen az emberek. Számomra csalódás volt az évad.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
Amúgy én tényleg bírtam Kennyt, már úgy értve, hogy a 2. évadban nagyon bírtam, és ha nem kezd el egyértelműen megőrülni, akkor soha nem lövöm le. De elszállt. Jane pedig hideg, kimért, logikusan gondolkodik, és kőkemény túlélő skilljei vannak, ráadásul én őt nagyon megkedveltem a Luke/Sarah mentés és a ruszki srác első jelenete közben. Bírom az ilyen karaktereket. Mondjuk a ruszkit statáriálisan fejbe kellett volna lőni, mikor a társaival végeztünk. Luke halála nagyon megindító volt szerintem is. Nem tudom mi lesz, remélem egyenes ági folytatás lesz, bár ha jól számolom, talán 5 féle zömmel teljesen más kezdősztorit kellene csinálniuk, amit kétlem, hogy meg fognak tenni. Nagy kár. 