A magyar labdarúgó válogatott

Dárdai egy teljesen más ligában "játszik", egy lapon sem lehet említeni Pintérrel.
A médiának kéne elsősorban észnél lennie, mert 1-1 után már megint rögtön kezdődött a fényezés, hogy így meg úgy milyen jók vagyunk, az ilyenektől frászt kapok. A földön kell maradni a játékosoknak és a szurkolóknak egyaránt, csak akkor viheti bármire is ez a csapat.
Tisztességes eredmény amúgy ez az 1-1, büszke vagyok rá. Tovább kell menni a megkezdett úton.

A mai meccs után én eddig kétféle véleményt láttam, hallottam. Az egyik azzal kezdődik általában, hogy ez az utóbbi 20-30-akárhány év leggyengébb román válogatottja, és azzal fejeződik be, hogy ennek ellenére ezt a meccset is simán hozhatták volna, csak túl lusták voltak, ráültek az eredményre, és ez a végén megbosszulta magát. A másik meg elkezdi fejtegetni, hogy nekünk nem adtak meg egy szabályos gólt, és egyébként is a legnagyobb helyzet a miénk volt Nikolić révén, szóval simán nyernünk kellett volna. Szerintem mindkét szélsőség hülyeség: a románok miért ne akarták volna a győzelmet éppen ellenünk, és miért ne tettek volna meg érte mindent; azon meg felesleges gondolkodni, mi van, ha a bíró megadja Szalai gólját, mert onnantól teljesen más a mérkőzés képe, különösen a második félidőben. Az igazság szokás szerint a kettő között van valahol, és valószínűleg Dárdai is ezt mondaná. Helyén kell kezelni ezt az eredményt: lehet örülni neki, igenis építkezni kell rá; de azért nem szabad elbízni sem magunkat, meg nem kell a nálunk ilyenkor megszokott hurráoptimizmus, hogy cél az első két hely, és hasonlók. A fiúk sem lettek jobb focisták hirtelen, mint amilyenek eddig voltak. Azt viszont szerencsére meg tudom erősíteni a meccs után is, hogy Dárdai hozzáállása, filozófiája, valamint a játékosválogatása is sokkal jobban bejön, mint Pinyőé az elmúlt fél évben.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.