Naszóval. Nyár volt 5-6 éve. Balatonon voltam a még most is élő nagymamával (82 éves) Ott voltak más rokonok. Szüleim Budapesten voltak. A másik (most már nem élő) nagyi meg az intenzíven. Én nem hittem el, hogy meghalhatott, ezért nem aggasztottam magam. "Miután még él nem kell aggódni, biztos javul." Én úgy gondoltam, hogy ez csak a nagynéni véleménye mert a nagyi ugye az intenzíven volt. Én hittem, hogy segítenek rajta, de eléggé fejlett düdőrákja volt. Műtötték egykétszer. Én akkor már nem láttam amikor kórházba került. Mire 2 héttel később lejöttek a szüleim, és megkérdeztem, hogy ez ugye csak tévedés, akkor mondták, hogy nem. Ennyi idő alatt, hozzászoktam a gondolathoz, így már tök nyugodtan el tudtam fogadni. (nem ezt akartam itt a végén írni, de nem tudom megfogalmazni. A nyugodtságra úgy gondolok mint, hogy nem sírtam, meg ilyesmi. Lehet, hogy azért mert nem tudtam rá hogyan reagálni.) Amúgy cigi ügyben nem volt senkire tekintettel. Őt nem érdekelte az se ha 1-2 hónapos gyerek volt ott. Akkor is ott fújta.
"Elementary penguin singing Hare Krishna"
