Eurovíziós dalfesztivál

Ugyanakkor a világon semmi gondom a buzikkal (bár ez a korcsitavurszt nem is tudom, hogy mi, öreg vagyok én már ehhez a szarhoz), és természetesen végtelen empátiával kezelem a betegek kérdését is, mert nem egy rakás szar vagyok, hanem egy normális ember. Ez meg egy kurva cirkusz, vagy állatkert, vagy a faszom tudja már, de valami deviáns-parádé. Amin persze megint nem a szőrös nők, meg a fogyatékos rockzenészek a legszélsőségesebbek, hanem a habcsókos ruhában egymás faszát szopkodó szervezők, műsorvezetők, meg mindenki, aki a nevét adja ehhez a freak-fest-hez.
Most komolyan: miért nem lehet egy rendes műsort csinálni? Ahol normális emberek adják elő a normális, színvonalas dalaikat? Kb. 5 számot hallottam, abból csak pont 5 volt fos, még az én bot fülemnek is.

Respect is not given. It's taken.

A legbosszantóbb az, hogy ezt az emberek szép gesztusnak tartják, nem pedig undorító marketingnek.

I wish I could have known about the view from halfway down

Tegnap este kurva fáradt voltam, nem volt erőm se filmhez, se játékhoz, gondoltam elalszom a tévén. Hát bazdmeg, fel kellett kelnem GTA V-ben gyilkolászni egy kicsit, hogy kiengedjem a fáradtgőzt, amit negyed óra Dalfesztivál belém pakolt.
Komolyan, megy a műsor, ez a korcs geci vezeti, erre benyomják a finnek a Dawn-kóros csapatot, azt hittem, hogy lefejelem a tévét. Mint a féllábú testépítő, aki elindul egy normál versenyen. Komolyan csodálkozni fogok, ha még évtizedek múlva is működni fog a világ legalább egy átlagosan elfogadható módon.

Respect is not given. It's taken.