Rajzból mindenki megkapta az ötöst. Még akkor is, ha félév közben esetleg voltak ettől eltérő jegyeink, a féléves lezárásnál minden alkalommal kihangsúlyozta, hogy azért a tehetségéhez mérten mindenki jól teljesített, meg látta, hogy igyekeztünk végig. Ami jó nagy bullshit volt, mert én ahol lehet, inkább szabotáltam az egészet. Órán csak ímmel-ámmal dolgoztam; amit nem volt nagyon muszáj, azt be se fejeztem inkább; amit meg már nagyon muszáj volt, azt hazavittem, aztán befejeztettem a szüleimmel... De tényleg, nulla érzékem volt, és van még mindig a rajzhoz, festéshez meg az ilyenekhez, ennélfogva hozzákezdeni sem igazán tudok, és gyűlölöm az egészet.
Testnevelésből ugyanakkor kaptunk osztályzatokat rendesen, volt előre meghatározott követelményrendszer a felmérések előtt, és a jegyeket átlagolták félévkor. Na, abból nem is voltam mindig ötös. Pedig az volt az, ahol legalább igyekeztem. Na nem azért, mert tudtam, hogy szigorúbb a minősítés, hanem mert a rajzolással szemben a Cooper-tesztnél sok kreativitás nem kellett, csak nyomni, amíg bírod. Azt meg legalább megpróbáltam minden alkalommal. (Mondjuk hozzá kell tenni, hogy ha félévkor nem is, de évvégén azért előfordult, hogy indokolatlanul felfelé kerekített legalább azoknál, akiknek a kitűnő bizonyítványuk múlt volna egy testnevelésnégyesen. De szerintem ez akkor is igazságtalan. Illetve így aztán főleg igazságtalan... A másik pedig, hogy az utolsó két-három évben másik tanárt kaptunk tesiből, mert a fiúk és a lányok külön csoportba kerültek, az új tanár pedig leszarta a felméréseket, így nem voltak félévközi jegyeink, és nála már nem kellett az átlag miatt aggódni.)
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
