A magyar labdarúgó válogatott

"A stílusosabb csapat mindig győz." - itthon ismeretlen fociközhely.
Szerk.: ez a mai felért egy vereséggel.

Ma még a román meccsnel is gyengébbek vagyunk. Jó ha van két passzunk emberhez. Főleg hátul remisztoen adogatjuk el a labdákat.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Pontosan. Ez az egyetlen ami hiányzik a játékunkból. Minden kommentátor elmondja, még a "nagy" agyak is a stúdióban, hogy ki milyen stílusban játszik, nekünk meg semmi sincs. Visszanézve még a románok játéka is karakteres volt, bár ők is a mi gyökereinkből táplálkoztak/nak (ala "Duna menti iskola"), csak ők tudatosan, vagy akárhogy is, de működik.
Ebből is látszik, hogy az MLSZ még mindig teljes mértékben tévúton van, ezzel együtt a focink is, azaz egy jó ideig senki ne várjon JÁTÉKOT ettől a csapattól...
Ettől függetlenül Strock féle csapaton látszott, hogy meg van szervezve, németesen, precízen és a legfőbb cél az volt, hogy ne nyíljon ki a csapat, biztos védelem az első, második meg, hogy ne kontrázzanak le, azaz biztonságos támadójáték. Működött is, csak kár, hogy mi lassan 2 éve ezt játsszuk, ami nagyon messze van attól, amit a közönség elvár.

Csak a támadójátékot kiemelve:

Mi a francot kereshet egy 0 percet saját csapatába előadó Szalai Ádám 90 percig a pályán? Miért kell a 70. percig várni arra, hogy legalább egy viszonylag jó formában lévő csatár kerüljön a pályára? Komolyan akiért adnak egy nagyobb összeget azt évekre benyomják a válogatottba teljesítménytől függetlenül?

És remélem (mert hányok a reménykedő idióta hozzáállástól ami évek óta felböffen az utolsó selejtező meccsekre), hogy mint 3. helyezett kapunk pótselejtezni egy Hollandiát. Ott majd lehet magyarázni azt a beton védekezést...

Nézhetetlen sz*rt akar a franc nézni. Lenne már egy karakteres csapat akár vereségekkel, de nem reménytelen játékkal. Akkor talán nem a szurkolók baromságai lennének a fő hírekben.

Fölösleges hőbörgés LV1000.

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Ez a 0-0 azért jó, mert megint két teljesen eltérő nézőpontból lehet megítélni. Lehet azt mondani, hogy oda-vissza döntetlent játszottunk a világranglistán hetedik, vébéselejtezőkben kiemelt román válogatottal, és ezzel a harmadik hely szinte biztossá vált, plusz megmaradt az esély akár az első két helyre is. Ami még akkor is szép szó a magyar focitól szerintem, ha a világranglista bőven nem fedi a valóságot, mivel a románok papíron így is jóval erősebbek. Meg persze lehet azt is mondani, hogy harmincakárhány éve tart a vesszőfutás ellenük, és önmagukhoz képest az utóbbi évtizedek valószínűleg leggyengébb román válogatottját sem sikerült megverni. Akik ráadásul talán még annyira sem akartak támadni és nyerni a tegnapi meccsen, mint mi. Nem véletlen, hogy a stúdiókban, az M4-en meg a Sport1-en, illetve még a játékosok nyilatkozataiban sem volt ilyen szempontból teljes egyetértés.

Meg persze lehet kritizálni a játékot is. Főleg a támadójátékot, ami nem nagyon van. De ez speciel nekem tetszik, hogy legalább van valami tudatosság, van karaktere a csapatnak. Mármint hogy Dárdai óta nyíltan kimondva ráálltunk a stabil védekezésre, ha egyszer máshogy nem megy. És tulajdonképpen ellenféltől függetlenül ezt nyomatjuk, cél a 0-0 vagy az 1-0. Nyilván a végeredmény sokszor nézhetetlen lesz így, de legalább eredményes egyelőre. Csak egy apró adalék ehhez: Még kb. 30-32 csapat van reális versenyben a továbbjutást, illetve a pótselejtezetőt jelentő helyekért a kilenc csoportban összesen. Ezek közül rajtunk kívül minden csapat szerzett legalább egy gólt meccsenként, sőt, a túlnyomó többség ennél sokkal többet. Miénk messze a legrosszabb arány az eddigi hét meccsen összeszedett soványka öt gólunkkal.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.