Leszokom a dohányzásról!

Tényleg azt mondom, hogy örülj neki, hogy így alakult. Könnyű az elején naivnak lenni, szinte mindenki - én is - így szoktam rá. Ha kialakul a megszokás, vagy a függőség, egy idő után jön a felismerés az embernek, hogy már nem igazán úgy megy, hogy csak úgy leteszi bármikor, amikor akarja. (Vagyis nyilván így lehet letenni, de egyre erősebb akaraterő kell hozzá, amivel sokan nem rendelkeznek.)

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Én úgy tekintek/tekintettem erre a leszokás/nem leszokás dologra, hogy amikor kedvem támad. És még egyáltalán nem támadt kedvem.
Persze ilyen szempontból jó, hogy legalább nem szenvedtem, de mindig is úgy akartam letenni, hogy egy döntés, ha nincs kedvem dohányozni, akkor nem fogok majd.

Örülj inkább neki, hogy leszoktál...

Nekem a Sziget-betegség adta a kezdőlökést, pár napig nagyon szarul voltam, alig kaptam levegőt és szorított a mellkasom, így értelemszerűen nem bírtam cigizni. Úgyhogy kaptam az alkalmon. Amúgy is azt terveztem, hogy a nyári fesztiválszezon lecsengése után szeptembertől megpróbálom letenni, de nem biztos, hogy a fenti kezdőlökés nélkül ez ment volna.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Én akaratom ellenére "szoktam le" :S
Eszem ágában sincs/sem volt leszokni, de egy csúnya betegségem volt 2 hete, ami alatt nem tudtam dohányozni, aztán a gyenge immunrendszer miatt foginygyulladás-afták sorozata is közben utána, s egy hete jól vagyok, de kb 6-szor próbáltam rágyújtani s fél szál után rosszul voltam.
Ergo erőlködés nélkül "leszoktam" fizikailag. Hiányolni se hiányolom úgy igazán, de néha sörözés, stb közben szivesen elszivnám néha.
De az ize olyan szar, mint amikor először próbáltam, a füstjét se kedvelem újabban (évekkel dohányzásom kezdete előtt imádtam passzivan dohányozni).
NA ez a szivás, a faszom se akart egyelőre leszokni. Még jó, hogy csak a rendes cigivel van ez...