A magyar labdarúgó válogatott

Azok után, hogy csudálatos válogatottunk az eredmény után rohant és görcsölve nyert 2:1-re egy Feröer ellen (ISMÉTLEM FERÖER), majd egy full tét nélküli (azaz teher nélkül szépen is nyerhető) meccset bukóra lehozott az egész selejtező sorozat lúzerei ellen (mert a görögök önmagukhoz képest a leggyengébbet hozták ki magukból szerintem )...nos ezek után bármely ellenfelünket bóvlizni vagy komoly reményeket táplálni igen merész!

A szívem persze azt mondja, hogy kint lejöhet egy x, aztán lehet tovább álmodni. De a realitás, hogy Vatikán ellen is tudunk összebénázni védelmi hibás gólt szerintem. És aztán jöhet a görcsösködés meg az értelmetlen cserék. Ha csak 1x az életben normális hangulatban és könnyeden tudnánk lehozni egy 90 percet, akkor még ez a keret is simán verne egy Norvégiát. De mindig a lila/rózsaszín köd/kapushiba/védelmi ökörség/0-át mutató sztárocskák és hasonlók lökik a szakadékba a reményeket...

Remélem meglesz azért nagy nehezen! De azt is hogy helyén lesz kezelve a siker...

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”