Shadow Tactics: Blades of the Shogun

Még annyit fel tudok hozni a mentségemre, hogy én csak középiskolában kezdtem el rendesen angolt tanulni, előtte általánosban németes voltam végig. Persze a számítógépes játékok révén már a C64-től kezdve ragadt rám valami, de azért bizonyos játéktípusok, például egy kalandjáték vagy egy RTT megértéséhez és végigjátszáshoz nyilván több kell, annyi nem elég, amennyi mondjuk egy Doomhoz vagy egy FIFA-hoz.

De ettől függetlenül én nem szégyellem bevallani, hogy 12-13 évesen még nem voltam elég érett az ilyen komplex játékokhoz. Hasonló élmény például a Myth sorozat, aminek az első része időben akkoriban jött ki, mint a Commandos, és ugyanúgy RTT-nek számít, bár azért markáns eltérés a kettő között, hogy a Myth-nél a harcon van a hangsúly, nem a lopakodáson meg az eszközhasználaton. Na de a lényeg az, hogy megvolt az is, tetszett is nagyon, láttam rajta, hogy ez valami nagyon érdekes és eredeti, de számomra piszok nehéz volt. Úgyhogy az első néhány pályánál tovább nem is jutottam. Azóta pótoltam, és nekem nagy kedvencem, valóban korszakalkotó játéknak tartom, mind a játékmechanikáját, mind a történetét, hangulatát illetőleg.

És megint mindettől függetlenül persze nekem is vannak olyan élményeim bőven, hogy egy játékot vagy pályát csak én tudtam megcsinálni a baráti körömből. Például ami elsőként eszembe jut, az a Mafiából az autóversenyes küldetés, amit az osztálytársak elmondásuk szerint csak csalással (pályalevágással) tudtak teljesíteni akkoriban. Én meg miután megkaptam havertől a játékot, és mentem másnap iskolába, már bőven túl voltam rajta, fel se tűnt, hogy különösebben nehéz lett volna. A többiek meg csak néztek, és nem értették.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Én 14 éves koromban játszottam végig a Commandos 1. részét, általános 8-as voltam, ez így eléggé megmaradt bennem. Szerintem egy ennyi idős gyerek már érett egy ilyen játékra, nekem legalábbis sikerült a végére érnem. Picit büszke is voltam mondjuk magamra, mert az osztálytársaim, haverjaim nagy része feladta a játékot legkésőbb a 15. küldetésnél, az tényleg kegyetlenül nehéz volt és én is nagyon sokat szívtam vele. De türelemmel megoldható volt.

(Amúgy hasonlóan nagy érdememnek tartottam akkoriban a legelső C&C kijátszását. 13 évesen kaptam csupán PC-t és az volt az első RTS-em. A játék eleve nehéz volt, még a homokzsákos buggal is, ráadásul ugye tök kezdő voltam a műfajon belül. A NOD kampány végefelé embertelenül nehéz küldetések voltak, legalábbis ennyi idős, kezdő fejjel azok voltak, és itt is az osztálytársak, haverok feladták egy bizonyos küldetésnél, szóval nagy büszkeséggel töltött el, hogy nekem sikerült. ^^)

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Úgy tűnik, én még a fejlődési ranglétra egy alacsonyabb szintjén járok akkor. A Commandos sorozatot azért ismertem nagyjából, de valahogy sohasem kötött le. Leginkább azért, mert amikor megjelent az első rész belőle, nekem 12-13 évesen még túl nehéz volt. Összehasonlításképpen ennyi idősen az RTS-eket is még általában cheattel játszottam, egy RTT meg azért bonyolultabb jóval, mint egy RTS, ahol kis túlzással csak gyártani kell az egységeket orrba-szájba. Úgyhogy én most tartok azon a szinten, hogy élvezem, ha letakaríthatok egy pályát egy RTT-ben. Talán majd 50 évesen eljön az az idő is, hogy a lopakodás fog tetszeni, meg azt tervezgetni hosszasan, hogyan érhetném el a "Silent Assassin" fokozatot.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Kezdő koromban a Commandosban én is ilyen voltam, bár elég egyszerű módszerrel: beálltam egy jó fedezék mögé, libasorban, és addig lőttem mindenkivel (ugye 3 lövés kellett egybe,így három emberrel egyből megvolt) a sarkon beforduló nácikat, amíg el nem fogytak a környéken

“If you want something you've never had You must be willing to do something you've never done.”

Nem vagyunk egyformák ezek szerint. Én a legtöbb pályán azt élvezem, ha leradírozhatom a térképet, és eltüntethetek minden ellenséges embert a színről (a katonákat megölve, a civileket leütve). A végén pedig elégedettséggel tölt el, ha már egyetlen piros pötty sincs a térképen. Úgyhogy sokszor például nem is tervezgetem nagyon előre, hogy merre kéne haladni, lopakodni, hogyan lehetne kicselezni az őröket, hogy eljussak a célponthoz. Hanem nekiállok módszeresen tisztogatni, és egyszer csak azt veszem észre, hogy a célpont már tulajdonképpen könnyen elérhető.

Viszont ez azt is jelenti, hogy számomra egy-egy pálya általában jóval tovább tart. Bevallom őszintén, nem néztem még végig GeryG dome-os végigjátszásvideóit, csak az elsőt, meg most a legutóbbiba pillantottam bele a nyereményjáték miatt. De én például meglepődve láttam a pálya végi statisztikában, hogy ezek szerint kevesebb mint egy óra alatt abszolválta a yabus pályát. Úgy, hogy elmondása szerint akkor látta az egészet először. Én átlagosan 3-4 óra tiszta játékidőt simán el szoktam tölteni egy-egy pályán a visszatöltögetéseket nem is számítva.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Viszont én megint azt mondom, hogy nekem hiányzik, az ahogy a Commandosban ment: leüt és megkötöz. Tulajdonképp nagy rajongójaként a stealth játékoknak, én gyakran próbálok ghost-ként játszani és a lehető legkevesebb emberhez hozzányúlni, ezért én rögtön kiakadtam az elején, hogy itt ölni kell Azóta megbékéltem vele, ilyen arcokkal azért élvezetes tud lenni a vadászat
Egyébként most megint leragadtam a tea mérgezős pályánál, de majd egy szép napon ha a végére érek, tuti ránézek, van-e olyan örült, aki csinált ilyen lopakodós végigjátszást, vagyis eleve, hogy mennyire korlátolja ennek a lehetőségét a játék... Mert ha ilyen extrém speed run idők mellé járnak badge-ek, akkor leütött emberekkel is muszáj, hogy kivitelezhető legyen.

“If you want something you've never had You must be willing to do something you've never done.”

Én a Desperadost egyáltalán nem ismerem, mégis magától értetődő volt a játék legelejétől, hogy a civileket nem öljük meg.

Mondjuk mióta rájöttem, hogy leütés után is fel lehet kapni és odébb lehet vinni őket, nem jelentenek nagyobb kihívást a katonáknál. Ha ugyanis egy ajtó elé teszed le, akkor ébredés után rögtön berohan az épületbe, és soha többé nem kerül elő. Az egyéb halálnemeiket viszont nem lehet mindig elkerülni szerintem. És nemcsak Suganumában, hanem például utána, Kanazawában is volt nálam olyan civil, amelyik egy ponton egyszerűen kirohant a frontvonalra, aztán ott a tűzharcban álló felek lelőtték. Most ez ellen mit csináljak?

Egyébként ez a kanazawai pálya tetszett nagyon. Igazából nem volt annyira bonyolult, mint amilyennek első ránézésre tűnt. Elég jól adta magát végig, melyik karakterrel milyen irányban kell haladni. A legvége viszont a robbanós hordókkal kicsit értelmetlenre sikerült (és nemcsak figyelmetlenségből vannak azok a hordók ott, hanem konkrétan van is olyan achievement, hogy használd ki őket, és lődd ki Okkotót tíz másodperc alatt), de egészen addig szórakoztató tényleg nagyon.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Ott a pálya 2. szakaszán én is minden ellenséget lemészároltam az utolsó emberig, meg is lett a badge érte. Itt valóban ez volt a helyes, amit tehettünk a történetet illetően. Persze én a civileket itt sem bántottam. Vagyis leütést azt kaptak és utána be egy házba, nálam nem jöttek ki. Gondolom a katonák más tészta, ezért is jöttek neked elő, de őket én mindig kinyírom, hogy ne legyen velük már pont ezért gond.

A Desperados-t ha esetleg pótolnád, ott viszont nagy gondban leszel. Ott ugyanis ha megölsz egy civilt, azonnal automatikusan mission failed. Sztem részemről is ebből a játékból ered, hogy civileket nem ölünk meg. Jól láthatóan ebben a topicban is azok ölik őket lelkifurdalás nélkül, akiknek a Desperados anno kimaradt. (A Commandos sorozatban pedig nem voltak civilek, kizárólag náci katonák. Viszont a 2. résztől már lehetett kötözni, ruhát elvenni, így ott már nem öltem meg mindenkit.)

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

10. küldi Mt. Tsuru
SPOILER

Bár talán nem ez az ideál, de kicsit beleéltem magam a szereplők lelki állapotába és Hayatóval egy őrjáratot és még egy őrt halomra mészároltam, nem az eltervezős módon, hanem kapkodva, mert a tetőn azt hittem, hogy biztonságban vagyok, csak nem a liánokon másztam fel, szóval utánam jöttek, nyissz-shuriken-ugrás. A gésának a végén egy hullák közt kiáltozó civilt még likvidálnia kellett, de ilyen az élet.

Fura volt viszont az, hogy a leütött őrök felébredtek úgy is, hogy beraktam őket házba. Eddig a leütöttek mintha kikerültek volna a forgalomból amikor házba raktam őket, nem csak otthagytam. Sebaj, Hayato hajigálta le őket a szakadékba...

Man literally too angry to die

Hayato cuccai a pálya 2. szakaszán lesznek visszaszerezhetők, ami még nem elérhető a térképen.

Peace: Pedig a 9. pálya az egyik legkönnyebb. Ez tényleg a fáradtság lehet csupán.

De amúgy a megoldás, amivel nekem rekord idő, 1 óra tiszta játékidővel megvolt a pálya, minden ellenséget likvidálva:

SPOILER

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"