Shadow Tactics: Blades of the Shogun

#155 és #158 hsz-ekben írtam a pálya első szakaszáról, nekem az itt leírt trükk segítségével sikerült. Az ára ugyan a riadó volt, aminek a révén kaptam a keresztútra két hármas őrjáratot, de a nyeresége az volt, hogy az általad a képeken bejelölt Straw Hat-ek hulláihoz odaszaladt mindenki, aki a közelben volt, beleértve a két szamurájt is szemből. Ezt kihasználva Hayatoval kinyírtam a lent maradt egyetlen Straw Hat-et, majd Takumával szabad volt az út, hogy alulról közéjük vágjam a gránátot akkor, amikor a legtöbb katonát elérte a hatósugara. Ebben a nehézség az volt, hogy Takumát az összesereglett népségből mindig észrevette valaki, így végül megvártam azt a pillanatot, mikor elindultak visszafelé és hátat fordított mindenki az alsó útnak. Problémát még a lent mászkáló civil jelentett, itt komolyan megfordult a fejemben, hogy feladva az elvemet kinyírom, annyira bezavart folyamatosan, mert ugye hiába ütöttem le, nem volt a közelben ház, ahova be tudtam volna dobni és mindig hátraszaladt ahhoz a katonához, aki egy másik civillel beszélt. Végül mikor rám küldte ezt a katonát, lelőttem, a civilt meg folyton leütögettem, amint magához tért, de elég szar volt megosztani emiatt a figyelmemet.

Ezután viszont már ekkora problémák nem adódtak, magasan a legeleje volt a legnehezebb ennek a küldetésnek. Utána is brutálisan nehéz volt, de lehetett haladni szépen lassan. A 3-as őrjáratokat én úgy szoktam kinyírni, hogy Yukival, Hayatoval és Aikoval felmentem egy-egy tetőre, majd mikor hátat fordítottak, leugrottam és hátulról a shadow mode segítségével egyszerre lekaszaboltam őket.

A kútba való bejutás utáni rész pedig érdekes módon már nem volt olyan nehéz, pedig írtam is, hogy első ránézésre lehetetlennek tűnt. Itt inkább osontam, a szamurájok közül egyet sem kellett kinyírnom, a két egymást látó szamuráj figyelmét pedig folyamatosan el lehetett terelni egy kővel. Szóval Matt-nek is írom, hogy nyugodtan használja a lőszert a pálya első szakaszán, a végére már nem igazán kell.

Egyébként a youtube-on fent lévő videokban is osonnak, aztán hátulról kezdik kiirtani az őrséget, vagy a speedrun-ban egyáltalán nem is ölnek meg senkit. Azért az a 2 és fél perces speedrun brutális. De ezt csak utólag nézzétek meg, mert lelövi az alternatív befejezés poénját, érdemes előbb saját kútfőből a normál úton megölni ******-t (spoiler miatt nem írom le a nevét, aki még nem tudja a 9-10. pálya nagy fordulatát). Végül megcsináltam ezt a titkos befejezést is, hogy megkapjam a "your technic is magnificient" elismerést.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Ez a Sunpu kastély igazán mókás pálya... Már benne van több mint egy óra tiszta játékidőm, de szinte alig haladtam valamit, továbbra is a külső védvonalnál járok. Mondjuk még mindig nem lopakodásra, hanem tisztogatásra játszom, az meg nem egyszerű, ha egy-egy őrt egyszerre fél tucat másik figyel...

Ezzel a szituációval konkrétan majdnem egy óráig és számtalan visszatöltésen át gürcöltem. Halálpontos időzítés kellett, és így is fél másodpercnyi időfelesleg nem maradt szerintem, hogy Yukival ki tudjam applikálni azt a szalmakalapos őrt a sárga útvonalon. Mint látható, öten látnak rá összesen (piros vonalak). Ebből három járőrözik (kék vonalak), őket meg kell várni, amíg mindannyian az útvonaluk távolabbi pontjára érnek. A maradék kettő egy helyben áll. Az egyiket el lehet vakítani Aikóval egy várfalon kívülről bedobott csomaggal, ez az egyszerűbb feladat. A másiknál viszont (amelyiknek a látómezeje ki van világítva) úgy kell időzíteni, hogy éppen elforduljon, amikor Yukival a levágandő őr mögé osonok, így az pont időben esik össze ahhoz, hogy a szemközt álló csak észrevegye, de ne jöjjön rá, mi történik. És ezután még jön a menekülés a hullával, mire a három őrjáratozó másik visszaér...

Ehhez képest a közvetlenül ezt követő szituáció még vadabbnak tűnik, mert a következő célpontot konkrétan hét(!) másik ember látja (hat katona és egy civil). Ennek ellenére ez az előzőhöz képest viszonylag gyorsan megvolt, köszönhetően annak, hogy itt mindkét stacionárius őr figyelmét el tudtam terelni vagy vakítani, illetve a hullát csak egy picit kellett arrébb rángatni az akció után, hogy kikerüljön mindenkinek a látómezejéből.

Mondjuk azt még nem tudom, ezt így meddig lehet folytatni. Van egy olyan érzésem, hogy végig nem fog menni...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.