Elhunyt...

Részvétem! A leírásod alapján sok szeretet vette körbe, és ti emlékezni fogtok rá. A tudat, hogy sokat voltatok együtt, és jó öregkora volt, segíthet.

(Nálunk is hasonlóképpen zajlott ez le tíz évvel ezelőtt, az én egy szem nagymamám is velünk élt a haláláig, ő is bőven kilencven felett volt. Egy évtized ide vagy oda, tavaly a Coco című rajzfilm alatt azért tört el a mécses a moziban, mert a címszereplő néni rá emlékeztetett.)

Drága nagymamám ma délelőtt elaludt örökre. Tegnap este még láthattam, és tudtunk beszélni pár szót, de már nagyon fáradt volt. Én ma úgy sírtam az ágya mellett, mint még soha az életben. A szüleim mellett ő állt a legközelebb hozzám. Ő volt mindig otthon velem kicsi koromban, ő nevelt fel gyakorlatilag. De később is rengeteg időt töltöttünk kettesben például a Balatonon a nyári szünetekben. Végig velünk élt, még közel kilencvenévesen is főzött ránk mindennap, pedig már bottal járt szegény, és komoly fájdalmai voltak. Ilyen csodálatos nagymamát, mint ő volt, kívánni se lehet szerintem. Elmondhatatlanul fog hiányozni nekem és anyának is.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.