Assassin's Creed Odyssey

[Részben egyetértek, a "nem AC-ez már más AC" véleményekkel, egy kicsit tényleg elmentek még jobban fantasy irányba (pl. mitikus lények, "mágikus"-skillek, különböző hatások a fegyvereken). Azonban az eddigi részeket sem tekintettem sci-fi-nek, Első Civilizáció ide vagy oda, inkább egy science-fantasy-szerűség volt mindig is a széria.

Ugyanakkor nem az Ubisoft az első univerzumépítő, aki ellentmond saját magának (Tolkien is folyamatosan újraértelmezte, több változatban írta meg a saját mítoszait) - nem találom ezt olyan nagy problémának. Az AC2-ben lévő orgyilkos szentélyből lényegében már megismertük Amunetet, most meg az egyik DLC-ben Dariust. Megtalálható a kötődés mindkét résznél - amúgy alapvetően nem vagyok lore fan (kivéve a Dűne , ott az utódok könyvei számomra nem léteznek )-, meg lehet úgyis közelíteni, hogy most ismerjük meg a rend mítoszait. A széria sosem állította, hogy csak pusztán a közel-keleti orgyilkos rend kora után fogunk csak játszani, már az első trilógia megalapozta az igen messzire nyúló, hosszú múltat (én kifejezetten örülök az ókori kitérőknek, sokkal jobbnak tartom ezeket, mint a modern kort, közelebb érzem az első és második (ami három "fejezetes") részhez ezeket, mint azt követő részeket).

Éppen ezért érdekes lenne, ha a következő részben Wei Yu korába mennék el, az ókori Kínába. Én örülnék neki. Az ő szobra is ott volt Monteriggioniban. Remélem így is lesz.

A magasból leesek is túlélem - talán szintén túlzásba vitték, de a testvéremmel a korábbi részekben, pl. még az AC2-ben is simán irdatlan magasságokból leugorva, kisebb sérülésekkel el tudtuk pl. kapni a háztető szélét, és nem lett baja. Az kb. ugyanaz a "mese" kategória, mint mostani részekben. Nekem már legelső résznél is ugyanez a felmászok mindenre éreztem volt, ebben egyáltalán nem érzek változást, annyiban egyetértek, hogy feltápolva nagyobb az esély a túlélésre, mint korábban.]



Ez az utánad folyamatosan rohangáló zsoldosok így az elején roppant idegesítőek, csak feltartanak. Persze, van, amikor leverem őket, de amikor megunom, vagy levadászom a vérdíj feladóját vagy kifizetem.

Hasonlóan játszok: elérek egy adott területre, felfedezek minden kérdőjelet, megcsinálok minden mellékküldetést, és csak szép, lassan komótosan haladok a főküldetésekkel. Csak a sok lootolás a zavaró a felszerelések szinten tartásához, bíztam benne, hogy ezt átgondolják egy kicsit.

Ami szerintem félrement teljesen, az területfoglalás. Konkrétan még Phokisban vagyok, és mivel a játék alapvetően ösztönöz arra, hogy pucolj ki mindent, így egyszer csak azt vettem észre, hogy a spártai hatalom meggyengült, megjelent két zászló a térképen, és még választani is lehet, ki mellé állsz. Csak mivel messze jártam, mondom, majd visszanézek, erre egyszer csak eltűntek az ikonok, és a terület automatikusan athéni fennhatóság alá került (túl sokat sepertem).

Ennek a rendszernek két szempontból sincs értelme. Egyrészt minek meggyengíteni az adott területet uraló szövetséget, ha utána ismét melléjük állsz és visszaszerzed nekik a fennhatóságot. Másrészt, ha minden területet "átszínezel" a másik hatalomra, akkor lényeben nem csináltál semmit hatalom eloszlásának szempontjából és totál értelmetlen. Csak loot és XP - nagyon kíváncsi leszek, lesz-e érdemi hatása a történetre, hol kit teszel meg a legvégső hatalomnak, de úgy érzem nem (ha jól látom, folyamatosan lehet változtatni, akár többször is).

Aminek nagyon örülök, még ha egy kicsit fapados is, a párbeszédek lehetősége. Már a második részben szerettem volna, ha minimálisan jelen van, mert zavart az, hogy még egy minimális beleszólásom sincs, miként reagáljak erre az ősi ellenállásra és a különböző nézőpontokra.

Az elkövetkező részekben remélem lesz olyan lehetőség is, hogy egy harmadik utat választ az ember, ami a "orgyilkos" (jók)/"templomos" (gonoszok) szélsőségek mellett ad egy szürkébb zónát is.

A nyitójelenet nálam is megfektette erősen a gépet. Nem tudom, hány FPS lehetett, de konkrétan élvezhetetlen volt, annyira szaggatott. Mondjuk éppen ennek hatására vettem visszább a grafikából, és kezdtem el variálni jobban a beállításokkal. Azóta viszont tök normálisan fut részben high, részben very high beállításokkal, szóval összességében nem panaszkodom.



Ami a nagyobb probléma, hogy úgy tűnik, erősen elmértem a játékot. Már rég elértem az 50-es szintet, ehhez képest a térképnek még bőven a felét sem fedeztem fel, és a fő történetszálban sem tartok sehol. Konkrétan nemrég ismertem csak meg a Cult of Kosmost például, és most nyílt meg a cultists menüpont. Ehhez képest az egyik branchnek a vezetőjét már rég kinyírtam, aki egy 50-es szintű mercenary volt, mivel soha nem voltam hajlandó kifizetni a bountyt, és a mercenaryket százasával gyilkoltam, akik jöttek utánam.

De egyszerűen minden open world jellegű játéknál beleesem ebbe a hibába. Annyira elkalandozom a fő küldetésektől, hogy mire észreveszem magam, már a térkép túlsó sarkában járok. Akkor meg már úgy vagyok általában, hogy inkább kiirtok ott mindent magam körül, meg elvégzem a közelben lévő mellékküldetéseket, mielőtt visszatérek a játék által elvileg eltervezett és elrendelt irányhoz.



Amúgy a játék maga az hangulatos, meg minden, de Assassin's Creedet a neve ellenére csak nyomokban tartalmaz. Ez egy remek RPG meg hack and slash, csak éppen orgyilkolni nem nagyon szoktam benne. Arról már nem is beszélve, hogy az AC1-AC3 trilógia által megismert történetszálhoz mennyi köze van, mivel azt már nagyjából öt éve tudjuk, hogy az Ubi a Black Flagtől kezdve ötlet híján gyakorlatilag félbehagyta az eredeti sztorit.

Szóval összességében szórakoztató a játék, simán elvagyok vele órákon át úgy, hogy észre sem veszem, mennyi idő telt el. Csak amikor eszembe jut, hogy ez elvileg egy Assassin's Creed, akkor szomorodom el kicsit. Például nem gondoltam volna, hogy amikor az AC2-es kriptákban szenvedtem a magasban kapaszkodva a hátrafelé elugrásokkal, és folyamatosan leestem a földre, hogy kezdhessem az adott ügyességi részt elölről, majd hiányolni fogom ezt az egészet egy AC játékból. Most mégis már konkrétan ez a helyzet. Egyszerűen nevetséges, hogy itt fel tudok mászni gyakorlatilag bármire, még a legsimább, függőleges felületre is; illetve bárhonnan, akár több száz méteres magasságból leugorhatok sérülés nélkül.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

A nyitójelenet átvezető videója nálatok is 30 FPS? A játékban hozza a 60 fps-t, de a Leónidasz nyitójelenete 30 FPS-el ment. Ha jól olvastam, másoknál is előfordult .