Assassin's Creed Odyssey

Talán a Medusa és tsai volt a legütősebb boos fight.

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

LOL, és én még a legendás állatokat találtam lentebb nehéznek. Aztán most szembejött a Medúza egyszer csak, és szintet lépett minden.

SPOILER

Viszont hogy mikor érek a játék végére, ha a végére érek egyáltalán, azt még nem tudom... Lesbos olyan hatalmas, és annyi minden van rajta, hogy lényegében az egész hétvégét ezen az egy szigeten töltöttem most. És Lesbos még csak az egyik felét képezi a Petrified Islandsnek. Ami mindössze egy a játékban fellelhető legalább 25 régióból. Durva...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Azért nem minden legendás állatot így oldottam meg. Sőt, eddig nagyjából mindegyikkel máshogyan bántam el végül. Szóval amennyire nem tetszettek ezek a küldetések az elején, mostanra kezdem megkedvelni őket, mert legalább némi változatosságot nyújtanak az iparosmunkával futószalagszerűen pipálható kérdőjelek mellett.

A legkeményebb ellenfél számomra az oroszlán volt, annál volt egyértelműen szükségem külső, mercenary nyújtotta segítségre, máshogy nem ment volna. A legkönnyebb pedig a medve, az szinte elsőre sikerült, és semmi különöset nem is csináltam, csak táncoltam körbe, és közben vagdostam belé folyamatosan. Egyszerűen azért, mert a medve lomha, lassan támad, és még lassabban fordul, az oroszlán pedig nemcsak kurva gyors, hanem még kiszámíthatatlan is a mozgása.

A vaddisznót pedig, amelyik mérgező gázokat ereget folyamatosan, nagyrészt a képességeimre támaszkodva győztem le. A legfontosabb közülük a Battlecry of Ares volt, ami ugye halhatatlanná tesz néhány másodpercre. Ott egy idő után csak ugráltam el a disznó támadásai elől, meg rohangáltam körbe-körbe, és vártam, hogy a fenti képesség feltöltsön. Akkor benyomtam, odamentem, beleütöttem párat, aztán elszaladtam, és kezdődött minden elölről.

Mondjuk itt jegyezném meg, hogy az nem sokat segít, hogy a fősztoriban nem tartok sehol. Egy csomó képességet nem tudok egyes szintűnél feljebb fejleszteni, mert az csak időben később nyílik meg, azt írja. Így például a Battlecry of Ares nálam csak tíz másodpercig tart mindössze, vagy például a gyógyítás nálam csak egy csíkot hoz vissza, míg magasabb szinten elvileg teljesen meggyógyít, és még a mérgezést is leszedi. Úgy azért könnyebb lehet...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Jó módszer. Néha nekem is bevált, ha pl. egy engem üldöző vadmacska horda elől egy katonai táborba menekültem, onnantól megvolt a két légy egy csapásra.

A legalacsonyabb szinten játszottam, így általában nem voltak túl nehezek a legendás állatok, de a mínoszi bika engem is alaposan megfingatott.

Sikerült tök véletlenül találnom egy működőképes megoldást az utóbbira. Az egyik állathoz úgy mentem be próbálkozni, hogy éppen volt rajtam bounty, és egy mercenary követett. Meglepetésemre ez a mercenary aztán a küzdőtérre is jött utánam, és becsatlakozott a harcba, méghozzá úgy, hogy elkezdték csépelni egymást az állattal. Úgyhogy ha nem is teljes nyugalomban, de a normál közelharchoz képest jóval nagyobb távolságban körözhettem körülöttük, és jól lenyilaztam mindkettőt, amíg azok lefoglalták egymást. Azon felül, hogy végig röhögtem a küzdelmet, még büszke is voltam magamra, hogy ilyen "okos" megoldást találtam az egyébként tisztán csak ügyességi, tényleg nem igazán az AC-be illő küldetésre.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Mondjuk így, hogy 50-es szintű vagyok, plusz minden felszerelési tárgyam legendary, szintén 50-es szintre upgrade-elve mindegyik, meg engrave-elve mindenféle szarral, már egész jól lehet aprítani és haladni. Még az utánam küldött mercenaryk is kifekszenek 3-4 ütéstől általában, a sima katonáknak pedig jellemzően 1-2 is elég.

Amúgy csupa fire damage alapú fegyvert meg rúnákat választottam. Egyrészt azért, mert roppant szórakoztató látni, ahogy a legkeményebb ellenségek is hangosan jajveszékelve rohangálnak fel-alá, amikor lángra kapnak. Másrészt és még inkább azért, mert a játék első felében én szívtam folyamatosan ezzel. A játék ugyanis volt olyan szíves, és nem közölte, hogy a tüzet el lehet oltani bukfencezéssel, ezért nagyjából rémálom volt minden egyes tüzet használó katona vagy mercenary. Úgyhogy most bosszút állok, és elégetek mindenkit.

Egyedül a legendás állatokkal nem bírok sehogy. A szarvast még nagy nehezen legyűrtem valahogy, a többibe viszont egyelőre látványosan beletört a bicskám. De ez a része játéknak már tényleg sokkal inkább hajaz a Dark Soulsra, az Assassin's Creedhez pedig lényegében semmi köze.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

A nyitójelenet nálam is megfektette erősen a gépet. Nem tudom, hány FPS lehetett, de konkrétan élvezhetetlen volt, annyira szaggatott. Mondjuk éppen ennek hatására vettem visszább a grafikából, és kezdtem el variálni jobban a beállításokkal. Azóta viszont tök normálisan fut részben high, részben very high beállításokkal, szóval összességében nem panaszkodom.



Ami a nagyobb probléma, hogy úgy tűnik, erősen elmértem a játékot. Már rég elértem az 50-es szintet, ehhez képest a térképnek még bőven a felét sem fedeztem fel, és a fő történetszálban sem tartok sehol. Konkrétan nemrég ismertem csak meg a Cult of Kosmost például, és most nyílt meg a cultists menüpont. Ehhez képest az egyik branchnek a vezetőjét már rég kinyírtam, aki egy 50-es szintű mercenary volt, mivel soha nem voltam hajlandó kifizetni a bountyt, és a mercenaryket százasával gyilkoltam, akik jöttek utánam.

De egyszerűen minden open world jellegű játéknál beleesem ebbe a hibába. Annyira elkalandozom a fő küldetésektől, hogy mire észreveszem magam, már a térkép túlsó sarkában járok. Akkor meg már úgy vagyok általában, hogy inkább kiirtok ott mindent magam körül, meg elvégzem a közelben lévő mellékküldetéseket, mielőtt visszatérek a játék által elvileg eltervezett és elrendelt irányhoz.



Amúgy a játék maga az hangulatos, meg minden, de Assassin's Creedet a neve ellenére csak nyomokban tartalmaz. Ez egy remek RPG meg hack and slash, csak éppen orgyilkolni nem nagyon szoktam benne. Arról már nem is beszélve, hogy az AC1-AC3 trilógia által megismert történetszálhoz mennyi köze van, mivel azt már nagyjából öt éve tudjuk, hogy az Ubi a Black Flagtől kezdve ötlet híján gyakorlatilag félbehagyta az eredeti sztorit.

Szóval összességében szórakoztató a játék, simán elvagyok vele órákon át úgy, hogy észre sem veszem, mennyi idő telt el. Csak amikor eszembe jut, hogy ez elvileg egy Assassin's Creed, akkor szomorodom el kicsit. Például nem gondoltam volna, hogy amikor az AC2-es kriptákban szenvedtem a magasban kapaszkodva a hátrafelé elugrásokkal, és folyamatosan leestem a földre, hogy kezdhessem az adott ügyességi részt elölről, majd hiányolni fogom ezt az egészet egy AC játékból. Most mégis már konkrétan ez a helyzet. Egyszerűen nevetséges, hogy itt fel tudok mászni gyakorlatilag bármire, még a legsimább, függőleges felületre is; illetve bárhonnan, akár több száz méteres magasságból leugorhatok sérülés nélkül.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

A nyitójelenet átvezető videója nálatok is 30 FPS? A játékban hozza a 60 fps-t, de a Leónidasz nyitójelenete 30 FPS-el ment. Ha jól olvastam, másoknál is előfordult .